Az a baj, hogy lassan talán
belebetegszik a bánatba!
Egyre jobban gubbaszt, fázik,
bundát ölt magára riadtan.
De nézd, már víg az Október,
aranya csillan a gyér fényben.
Utolsót kering szellővel,
s deres, nyirkos avarba fészkel.
Ó, most bőségtállal kínál,
de végképp elűzi a nyarat!
Grimaszol? Zúg? Így van rendjén,
hervad az erdő, mint jómagam.
Még a csermely csörgedezik,
csöppnyi pinty még egy strófát csattog.
Szél somfordál hűs esővel,
közeleg a tél attól tartok.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Oktober!
Még él bennünk a perzselö nyár emléke.
De lassan,ahogy írod is:
"Egyre jobban gubbaszt, fázik,
bundát ölt magára riadtan."
Igazi öszi hangulatot hoztál!
"Szél somfordál hűs esővel,
közeleg a tél attól tartok."
Gratulálok nagyon szép,hangulatos írásodra!
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm, hogy olvastad a versem és nagyon örülök a gratulációnak!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa