Öld a Szerelemet!
Mert az öl meg téged.
Felemészt, szétszed,
Kicsavar és üresen dob el.
Kiszívja véred,
Mint egy vámpír.
Az utolsó cseppig.
Szúrd szíven magad!
Még mikor kevésbé fáj,
Ha nem akarod, hogy
Ő szúrjon, csavarva
A hideg pengét.
Mindened odavész
A tátongó seben keresztül.
Védekezz!
Emeld fel pajzsod,
Vagy fogadd csapásait
Széttárt karokkal
Had repedjen vérted
Nyíljon mellkasod
Táruljon elé szíved
Lökd el magadtól!
Mert megragad, követel,
Elvesz könyörtelen.
Esélyed nincs semmi,
Csak ha álnokul megcsalod.
Kihasználva lépsz tovább,
Nevetve a szenvedésén.
Tiporj, hogy ne tiportass!
Tedd, ha mered, ha tudod.
De ha elhiszed, s várod
Csodás fényét, ölelését.
Beleveszel!
Elvesztél, mint nyakörv nélküli, kivert,
kóbor eb a rideg, havas erdő mélyén.
Véged!!!
6 hozzászólás
Szia!
Indulatokkal teli vers. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Sok igazság van a versedben, bár én is túl keménynek tartom,
mivel a szerelem egyik legcsodálatosabb érzés a világon!
Kata
tetszik ,de azért nem kell kinyirni mert nélküle is senkik vagyunk
Köszi a hozzászólást!
Ja és nem nyírtam ki
együtt vagyunk sülve főve csak akkor az érzéseknek ki kellett törniük
és a szerelem erős érzelem, hát így tört fel bennem.
A szavak által, versek által írjuk ki magunkból az érzéseinket direktben, vagy akár átvitt értelemben is.
Még egyszer köszi
"Élhetsz a világ tetején
sötét gondok legmélyén
Rádtalál akárki vagy
a szerelem vak"
A versedről nekem ez a dal jutott eszembe az Ossiantól (http://www.youtube.com/watch?v=lsbzmak-mr0)
Ha nem ismered hallgasd meg!
Tetszik a vers és ahogy az egész fel van építve.
Üdv,
C.