Borongós ruhába öltözött a reggel,
Hófelhők kúsznak szürkére festett égen,
Mínuszok röpködnek künn hó fedte tájon,
Ropog a fagy és szorítása nem enged.
Még csordogáló víz is jégcsappá dermed,
Mint csengő, gyöngyfüggöny ereszkedik alá
Külön formákat öltve kínálja magát.
Természet csodája utánozhatatlan.
Csak a napsugár, melynek megadja magát.
Nincs, aki útját állná olvadáspontján.
4 hozzászólás
Kedves Évike!
Szép verset írtál, s igazat: "Természet csodája utánozhatatlan."
Ez a mi szerencsénk, mert bizony, így-is, úgy-is, de eljön már
az az idő, amikor nem lesznek jégcsapok, mi pedig eltehetjük
a télikabátokat, s a napsugarakat élvezzük.
Jó volt olvasni szép szavaidat.
Szeretettel gratulálok: Kata
Gratulálok csodaszép versedhez.
Szívvel, szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm drága Kata, hogy benéztél. Puszillak. Éva
Köszönöm Zsuzsanna a látogatást. Éva