kénkő füstjében oldódik a tömjén illata,
ördög karján angyal szédül a táncban,
a világ roppanva-fájva ketté osztódik
tegnap a mennyeket jártam, a hold túloldalán
az árnyékban bújtam el veled,
a felhők fölött szivárvány ível át
ott kapaszkodok hozzád lépcsőről lépcsőre,
de bűneim a pokolba roppantanak,
standard táncot jár az ördög, angyal lép
átlós keringőt, de agyában már a walczer
ritmusa dobban – ne légy lusta vesd meg
ágyunkat
3 hozzászólás
Tetszik. A jót meg a rosszat az ember teremtette meg, amúgy a világ semleges.
Üdv: Kati
Így igaz….de igyekeznek Istenre fogni….
a mennyet és poklot az ember teremtette…
üdv
– i –
Nagyon szépen váltanak a sorok, gyönyörködtet a vers, ahogy uralod a nyelvet. Talán a roppanból egy is elég lenne, a szöveg rövid, szembeötlő a szóismétlés. De ezzel együtt is szép. Tiszták a képek.
Laca