a gondot egy ládába rakom.
Felteszem két kezem,
s élvezem a tiszta létemet.
Elhagyom a koszt, a mocskot, a várost.
Elhagyom a pokoli tűzben álló,
kegyetlen világot.
Fegyverrel felszerelt szabadság,
nem létezik, az csak badarság.
Szabadsággal töltöm e hétvégét.
Nem akarom fegyverek miatt más vérét.
Az agyam szabadságot akar,
s engednem kell,
mert másképp csak kapar,
s nincs agytartó kanyar,
csak fájdalom és zavar,
mely megölhet hamar.
Eme pénteki fárasztó, bántó
probléma csavar.
5 hozzászólás
Kedves Attila! Versed elgondolkodtatott. Többször el fogom olvasni.
Tetszik a téma választásod; ötletes, szellemes!
Gratulálok hozzá!
Üdvözöl: Noémi
Kedves Attila! Tetszett a gondolatmeneted, a rímeid. Úgy gondolom, teljesen jól látod a helyzetet. Az agyunk és testünk sokszor másra vágyik, tiltakozik a rohanás és hajtás ellen. Jó volt olvasni soraid! Szeretettel: Andika
Kedves Attila!
Tetszett az a kép, ahogy elhagyod a várost. Nagyon látványos.
A versed pedig elgondolkodtató.
Leticia
Kedeves Noémi, Andika, Leticia!
Köszönöm elismerő értékeléseteket.
Bizony nem most írtam és egy kicsit néhol nyakatekertnek érzem, de ez a néha furcsa írásmód vagy gondolat menet már rámragadt.
A 2008-as műveim, melyekből még nem került megjelenítésre, sokkal kerekebbek.
A rímeknek ebben a műben hangsúlyos szerepet adtam, azt hiszem azért a mondanivaló is átérezhető, ebben a verben.
Bár nincs a top 50 versemben, de azért ötletes, az biztos.
Gondolom, nem meglepő, egy pénteki napon írtam, amikor egy kicsit fáradt voltam, bár a vers ezt mind elmondja.
Mégegyszer köszönöm kedves szavaitokat!
Üdv: Metal Koala
Szia!
Tetszett ez a versed is. A város elhagyása fogott meg leginkább. Gratulálok!
Üdv