Az éjszaka csendje békésen pihen,
álom süvegében mezítláb sétál,
sötét lepel látható a zeniten…
s ébredő pirkadat eközben tréfál.
Pihe-puha takarón redő rezdül,
pillát visszahúzza éji káprázat,
elmében vízió dallama csendül,
s idilli ének hangja szerteárad.
Trillázó torkú kismadárkák hada
csábítón zengi hajnal üzenetét.
Füttykoncert érzéki s bájos zamata
mosolyt hint… sugároz fenséges zenét.
A porhüvely ez idő tájt feleszmél,
bizakodón harmonikus lesz léte,
derűs gondolat táncot lejt e jelnél,
s az égboltozat színe, mint pöszméte.
Pírsávokban a pitymallat beköszönt,
hisz ismét egy új nap kezdetét veszi,
az éj pizsamára váltja az öltönyt,
amint az eltelt időt elrendezi.
A hangos csicsergés lassan szolid lesz,
a szunyókáló város mocorogva
feleszmél. A pislákoló tekintet
oly sziporkásan pillant fel, ragyogva.
2023. május 11.
2 hozzászólás
Kedves Ilpaki!
Legszívessebben idézném az egészet!
Csodaszép vers!
Ihletes,költöi sorok
“Pihe-puha takarón redő rezdül,
pillát visszahúzza éji káprázat,”
Elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Ilpaki!
Hangulatos, kellemes, jó illatú soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂