Rég elfeledett álom.
Szép szavadat hol találom?
Mikor lesz, hogy én is hallom
Doromboló kedves hangon
Szép szerelmi vallomásom?
Rég feledett nyári esték,
Mikor egymást mohón lesték
Szerelmes szép emberek.
Elmúltak, s már nincsenek,
Csak romantikus közhelyek.
Rég elfeledett lányok.
Kik pironkodva vártok,
Ha egy csendes nyári estén
A szabadban háltok,
És megismeritek a boldogságot.
Rég elfeledett rózsák
Kik a szívet vidították.
Mostanság, csak megszokásból,
Becsapott gazdát találtok
S az én szívem nagyon fáj!
Rég elfeledett lovagok.
Szép hölgyekért harcoltatok,
De földre hullt már kardotok.
És elmúltak álmaitok…
És elmúltak álmaim!
8 hozzászólás
Nagyon szép, bár szomorú a vége, de azt is széppé formáltad a stilusoddal:) Gratulálok!:)
Köszönöm Sleepwell! Megtisztel a véleményed!
Kedves Falevél!
A romantika Benned, bennem, és mindenkiben ottt van! Csak a kulcsot kell megtalálni hozzá.
Örülök, hogy olvashattalak!
ali baba
Ali baba Köszönöm, hogy olvastál!
Igazad van, valóban a kulcsot kell keresni.
De talán a zárat is:)
Minden jót Neked!
Néha én is visszasírom a régmúlt romantikáját, de mindhiába… Nagyon jó kis verset írtál e témában. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm kedves Colhicum! Jól esnek soraid.
Falevél
Nagyon jó volt verseden keresztül vissza sétálni a régi romantikus napok ba:)
Ma szép napot szereztél nekem.
írj nagyon sokat,nagy érték birtoklója vagy:)
Szeretettel: marica
Az álmok egyszer elmúlnak, s hogy miért vagy hogyan? hát erről is lehetne írni….
Tetszik a versed
gratula