Részeg mámorban úszott
Minden nap tántorgott
A gyermekként sokat sírtam
Sötét sarokban vacogva lapultam.
Az utcán sötétben elbújva
Fák árnyékában lapulva.
Menedéket kerestem
Ne vegyen észre engemet.
Óh hányszor volt könnyes a szemem.
Verést kaptam vacsora helyett.
Mikor az ajtóban megjelent.
Mindig remegve figyeltem.
A csillagos ég alatt, hányszor kértem a felhőket
Mikor imbolygó árnyéka az ajtóban megjelent,
Oltalmazzon, takarjon, engem meg ne lásson.
S alkoholtól fátyolos szeme, csak párnákat lásson.
Óh jajj! A gyermekkor rémres árnyéka
Mély nyomott hagyott, félelmet, s szorongást felváltva
Most midőn elmondom mindezt ezt nektek.
A könnyeim záporként peregnek..
Mikor végleg elment, s minket itt hagyott
Mert nekem bánatra, csak bánatot halmozott
Nem maradt emléke más, csupán gonosz lidérc,
Mely rémálom képében időnként hozzám még ma is vissza tér……
2 hozzászólás
Kedves Kedves!
Versed nagyon megfogott, nagyon átérezhetővé tetted verseddel szenvedését, a hasonló cipőben járó gyerekeknek.
Nagyon erősen érezhető volt benne, a szenvedés a félelem, illetve az elfolytott haragot és szomorúság érzetét is érezheti az olvasó.
A történet leírás folyamatos, remek munka. Örülök, hogy olvashattalak.
Gratulálok!
Üdv: Metal Koala
Szörnyű gyerekszemmel egy részeges apa, a mellékelt kép is rémisztő, az egész együtt egy rettegő tudatállapotot tükröz.
Szeretettel: Rozália