Komolyan, néha már én is látom,
néha már, álomban rejlő boldogság.
Csendbe oltott menedéklángom,
csak elszálló, bódító némaság.
Komolyan, néha már én is érzem,
forróságát az igazi fagynak.
Marad a tévedés ébren,
a virágszirmok elhervadtak.
Komolyan, néha már én is hallom,
puhán keringőzik a vágy.
Mégis elhallgat dalom,
ne játszd újra, soha már.
4 hozzászólás
Szia Délibáb! Rég voltál itt, hiányoztál:) De, ha közbeszólt a szerelem:)??? Nagy dolog, ha az ember hallja is hogyan kergetőzik a vágy. Lelki fülek kellenek hozzá. Én csak érzem, konkrétan, de az se semmi, mert elég gyakran megtörténik:)) Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Tudtam, hogy megint belekötsz valamibe! 😀 Elég nagy szerelem vette kezdetét… 🙂 Én mindent hallok egy ideje, tudod a zene… 🙂 Örülök, hogy bekukkantottál! Szép estét! 🙂
Üdv: Délibáb
Tetszettek a sorok,a hasonlatok…
Az ´álomban rejlö boldogság´és a többi!
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm! Mosolygós estét!
Üdv: Délibáb