Gyermekem reggel az álmát meséli,
szeme villan, az egészet átéli.
Feküdt a fehér habban hanyatt dőlve.
Körülvette őt a paplan végtelen öle.
Sonkás kenyér hullott az égből!
Soha nem hallott az ember még ily esőről.
Csúszott le a torkán lágyan, számolatlanul,
de jött a szomszéd kutya oly váratlanul.
Biztosan megérezte a gaz, a finom illatot,
és elugatta e csodálatos álmot.
…
Fekszem az ágyban fiammal, s írom e sorokat,
egyszerre sült sonka illata lebbenti orromat.
Hej! Eheti a penész most a szomszéd kutyáját,
mert ez nem álom, hanem konyhából jövő színtiszta valóság!
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon aranyos! A második versszak két utolsó sora pedig remek!
Bocs közben átalakítottam a a verset
az első kettő 4 soros versszakból csináltam
4db 2 sorost így jobb a felosztása
szirom