Szabadvers Sophienak

Szia Sophie! Írok most neked,
Megpróbálom, szabadverset.

Sorait kettessére szedem,
Ezen dolgozom, igyekszem.

Szótagszámjai majd nem passzolnak ,
De a jövőben nagyobb bajok akadnak.

Példáúl: hogyan folytatom soraimat?
Versbe hogy ültetem gondolataimat?

Van annyi sok, érzelem, gondolat,
Fejem mégis előkaparja a multat.

Ne gondolj most semmi rosszra,
Semmi személyes bántalomra.

Emlékem régi, nálunk sokkal öregebb.
Akkori, amikor a kabátom tönkrement.

Szép új kabátom volt.
Rácsöppent fagyú folt.

Nem tudom már hogy került rá…
És az akkori lelkemet bántaná.

Bántotta is az a csúnya gyertya,
Értékrendem nem olyan, mint ma.

Visza most a jelenbe, gyerünk Nimród!
Szerkezd gondolataid, ha van rá mód!

Írj verset, sorpárokat, rímeket
Ahogy most is ezt teszed.

Szóval modandóm lényeges és egyszerű,
Legyen ez a te versed: neked borura derű!

És tudd meg belőle mit is gondolok,
Érted hogy rajongok, és bolondulok!

És tudd meg, hogy mit is érzek,
Hogy a léted engem hogy éget!

És, hogy milyen nehéz most a dolgom!
Szerelmet vallani nyáladzás nélkül…
Megoldom!

Későre jár már, picit fáradt is vagyok,
Sorajimért azért felelősséget vállalok.

Reggel, ha felébredek,és nem álmodok,
A most írottak mellett éppen így kiállok!