Vagyok egy széljegyzet,
egy lap szélére szorult gondolat,
vagyok egy száműzött
ősrobbanásból szakadt holt
anyag, mi a földnek ütközött,
vagyok felriadó álmod, mikor
a nyugalmat nem találod,
vagyok lelked jogcím nélküli
lakója.
Vagyok az átkokból kihulló szó,
mindig a rossz, sohasem a jó,
vagyok a térdelő alázat,
egy ámen a káromkodások végén,
lehajtott fejű vándor utak
szélén, néha még álmodok.
6 hozzászólás
Ez szép. Fájdalmasan.
Kati
talán mert amit megírtam az FÁJ…..de legalább őszintén tettem….
– i –
Azt hiszem ezt sok ember helyett is írhattam volna. Komoly, mélyen húsba vágó.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit
Valahol tényleg ilyen vagyok….köszönöm, hogy olvastál.
üdv
– i –
Jó vers.
Üdv.: Á.E.
Köszönöm szépen Emil..
– i –