Ez a mélyről jövő érzés,
Amely gyötri az embereket,
S meghatározza létünket.
A szerelem ezt teszi,
Nem tudjuk irányítani.
Ha akarjuk, ha nem,
Magától érkezik,
De sajnos nem búcsúzik.
A legváratlanabb pillanatban,
Mikor nem is számítunk rá,
Egy egyszerű érzés csupán,
Mégis a legbonyolultabbá vál.
Mikor érzed a súlyát,
A szerelem zegzugos útját,
Amely kifürkészhetetlen,
Ésszel irányítani nem lehet.
Sokan vágyunk rá,
Mégse tesz mindenkit boldoggá.
Mindenki szeretné ezt az érzést,
De nem becsüljük meg eléggé,
Miután megkaptuk,
Könnyen elveszítjük.
Ez bizony a szerelem,
Gondolom te is, rá ismersz,
Örökké fogva velünk él,
Majd a sírunkig elkísér.
3 hozzászólás
Üdv!
A szerelem nem rossz. valami szerkezetet csinálj a következő verseidnéál! jobb rímeket! Ez rendszertelen! Szótagszám esetleg, de az nemfeltétlen.
Szia Yetiboy!
Köszönöm az építő kiritikát.Tudom,hogy a szerelem nem rossz.Ez a vers egy adott pillanatban ,hangulatomban alkotott képet vetíti le a szerelemről.Kissé negatív kép,ez igaz.
Szerintem a többi verseimnél jobban figyeltem a szerkezetre,talán azért írtam így ezt a verset,mert maga a mondanivalója is valamilyen szinten zavaros, ellentmondásos.
Ne veszítse kedved, ha erősnek érzed a véleményeket.
Minden kezdet nehéz. A versírás sem könnyű az első időkben. Ha mások verseit is olvasod szorgalmasan, nagyon sokat meríthetsz belőlük. A Napvilágnál nagyon sokan vannak, akik kezdetben még nehezen verseltek, s ma már igazi jó költővé váltak.
Ezt a versed most a Véletlenül dobta elém.
Az én véleményem, hogy ha nem is tökéletes, de jó volt olvasni, jó a tartalma és ami nagyon fontos, hibátlanul írsz. Ez verselésnél és prózaírásnál a legfontosabb!
Szeretettel olvastam: Kata