hogy mi az a szerelem,
de már nyilvánvaló,
hogy óriásit tévedtem..
Akkor változott meg minden,
mikor ki tudtam mondani,
boldogtalan az életem,
mert hiányzik belőle valaki…
A másik felem…
egy igazi férfi,
aki a kialudt vulkánt
újra életre kelti.
Aki mellett valódi nőnek
érezhetem magam,
aki tisztel, becsül, óv,
és mindent megad.
Akivel egy csoda
minden újabb nap,
akivel mámorvilág volt
az elmúlt 7 hónap.
Aki vigyázva néz,
míg alszom az ölében,
aki csak akkor nyugodt,
ha kezem kezében.
Aki virágot lop nekem
és csokival halmoz el,
aki értem jön,
vagy elkísér, ha kell.
Aki simogat,
ha fáradt vagyok és nyűgös,
aki nélkül az ágyam
rideg és hűvös.
Aki ismeri testem
minden rezdülését,
aki meghallja
lelki húrjaim pendülését.
Aki mellett egy vidám
kabaré az élet,
aki jelenlétében
a világtól sem félek.
Aki megtanított
elfogadni önmagamat,
s kívülről látni
a bonyolult dolgokat.
Akinek sokszor sírtam
ruháját áztatva,
de ő mégsem hagyott
soha magamra.
Aki képes reggel is
gyönyörűnek látni,
mikor azt szeretném,
hogy ne nézzen rám senki.
Aki csókjával remegést
okoz a térdemben,
s bőre selymével
elcsitítja háborgó tengerem.
Akinek talán soha
nem tudom elégszer mondani,
hogy mennyire szeretem,
s Ő nekem az Igazi…
2 hozzászólás
Hááát vannak elvárásaid. Ne is érd be kevesebbel.
Gratulálok a versedhez. Wolf.
Kedves Wolf!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Bizony, vannak bőven elvárások. 🙂 De szerencsére ezek a páromnak nem megterhelők. Azaz, ő nem érzi elvárásoknak, mert cselekedetei a jelleméből fakadnak. Talán ez a lényeg… 🙂
Üdv: Ninike