Ismét süt a nap
rám is, rád is,
kedvem tőled kap
szárnyat mégis.
Ketten repülünk,
nem látok mást,
nem fogy a tüzünk.
Ég magasát
célozza meg a
hajtóművünk,
szívünk tavasza
lendül bennünk.
Kulcsol kezem is
deréktájat,
illat, nevenincs,
vonzza bájad.
Sárkány-motorok
felbúghatnak,
örömkacajok
jobban hatnak
rám és tereád:
földet érünk…
Fűszál-puha ágy
fűti vérünk!