Havas ág, hócsipke,
Hófehér jéglepke.
Halkan bongó-zengő,
Hóezüst száncsengő.
Hét hószín paripa
Hóhintót vontatja,
Benne ül jégcsipkés
Csillagfény jelenés.
Éjszeme úgy ragyog,
Meggy-ajka mosolyog.
Aztán egy pillantás
S elfoszlik: látomás!
Messziről hallod még-
Csengő szól, csodaszép…
Téli gyerekvers
Szerző: Suhanó
2 hozzászólás
Szia, Mirám!
Jól leírod a látványt és meg is ragad… egy jégvirágos ablaknál ülök és kinézbe ezt látom… de némely szavad ugy hat erre a kére, mintha egyik testvérem megfogná vállamat és kizökkentene az érzésből valami apró dolgo miatt! (itt a vontatja, jelenés, látomás szavakat értem – bár ez lehet csak velem van így, de nekem nem illenek bele!)
Köszönöm szépen. És Boldog Karácsonyt!
Kedves Suhanó! "Csodaszép" téli gyermekversedet boldogan olvastam. Ritmus, dallam, képzelet, a szavak alakja és jelentése, együtt a célt szolgálják: a szépérzék felébresztését! Örömmel olvastam. Szeretettel, Katalin