Testbe zárt szellemként vágyni az égbe
Látni a világot messze, fentről nézve
Halkan suhogtatni a nyírfák levelét
S csendben megérinteni bárkinek a kezét.
Szemlélődve leülni a házak tetejére
S nézni hogy áll a világ a fejére.
Lassan elmerülni a feneketlen mélybe
Halakat nézni s játszani végre
Buborékot fújni a tenger felszínére.
Elveszni a sötétség mélyén
S leülni este a tengerpart mentén
Gondolkodva a világ sok miért-jén.
6 hozzászólás
Elmerültem soraidban! Nagyon megérintett!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Noir!
Különleges nézőpont! Szép, elmélkedő sorokkal játszottál a gondolattal. Képeid által szinte együtt utaztam veled és gondolkodtam "a világ sok miértj-jén".
Tetszett!
Szép melankolikus vers. Néha bizony én is érzek így. Tetszett nagyon a versed! Azok a miértek…
szeretettel-panka
Kedves Noir!
El tudod vinni a gondolataimat… mennyi vágy rejlik gyöngyörű soraidban. 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Örülök hogy tetszett és hogy megérintett titeket a gondolat. 🙂
A szellemem a szellemeddel utazott, amíg olvastam. 🙂