Tengerre Magyar! Hív az óceán!
Szív hada üzen kéklő vizeken.
Tombol a hormon, int a sok leány,
sörbetet mérnek csapról, hidegen.
Parti fövenyben sok kecskeköröm
iskolás korból ó mesét idéz;
izzó parázs vár perzselő kövön,
nyársakat forgat ezer kis csibész.
Sátorok állnak, mint a hegyvidék,
felkelő nappal megmozdul a part.
Indul az élet, szelik a vizét,
ősi tavunkon eldörren a start.
Nincs tengerünk már – szólnak a dalok –
partja is távol, majd, mint Maraton!
De miénk, várnak gyöngyöző habok,
Tengerre Magyar! Hív a Balaton.
3 hozzászólás
Kedves István!
Először is gratulálok gyönyörű művedhez, és szép sikeredhez vele az ABC. pályázaton! Már akkor nagyon tetszett mikor első lettél vele, örülök,hogy ide is feltetted! Írjál sokat, mert igazán tehetséges vagy! Szépek az érzéseid, mit igazán hűen szinte látható képekben tudsz megjeleníteni az olvasó számára! Soraid tele vannak értelemmel, csak így tovább!!!!
Szeretettel üdvöllek családoddal eggyütt! Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat és méltató soraidat! Igyekszem egyre jobbat írni, de még nagyon messze vagyok a jótól. Szeretettel üdvözöllek én is, családoddal együtt! István
A hangulata megvan. Elkezdtem olvasni, s orromat megcsapta a tábortüzek füstje. Ettől jó pl. egy vers. Egy-egy szó, szókép, rengeteg új asszociációt szül. Üdv: én