Ellep nyakig egy ösztönös őrület,
és én őrzöm az érzést hűen,
hébe-hóba egyhangúan,
itt-ott emésztő tűzbe merülten,
talányos árnyak közt bolyongón
bámulva a mozgalmas közelséget,
a virrasztóbogarakat és a létet.
Párától nehézkes fűszálak hajlanak,
ma a hajnalok vihancolása bátor,
hát festek fényből templomot,
hol Dionüszosz lesz majd a kántor,
és mámoros keringők áradatán
átszűrve iszom a pirkadó festéket,
kis sugárpárlatot és egy csepp mérget.