Néha-néha, olykor még idelátogat
valami képzet. Régi ideálokat
keringet körém a láthatatlan rendszer,
hogy lehetett máshogy, szebben egyszer,
mert a most üres hátizsákkal vánszorog,
már koldusbotunk sincs. A kiszáradt torok
sírna, ha tudna. A könnyek szétszaladtak,
s egymásra rontva futnak. E néma attak
tett ilyenné. Már félni, nézni sem merek,
szóródok a világból, minden elpereg,
magamba bújva lélegezve, bár kirág
az öntudat: gyenge, túlérző fájvirág
lettem, akit a kertekből kiirtanak
anélkül, hogy elvadult volna. Sár, salak,
futóhomok karcol a gyökerek között:
zárvány marad, mit a könny összegyöngyözött.
6 hozzászólás
Kedves Andrea! " a most üres hátizsák"-jába ajánlom
szeretettel ezt a fordításomat. Attila bá'
Önmagának
( An sich – P. Fleming )
Ne csüggedj, ha hiábavalónak is tűnhet
Sorsod, vállald, légy te erősebb a kínnál,
Élvezd, mid van, de ellened, – hát vigyázz! –
Hely, sors és idő – fájdalom! – összeesküdtek.
Mi téged sújt vagy emel, abból mind részesedik,
Balsorsod fogadd el, és semmit meg ne bánj.
Csináld, amit kell, amíg sors mást nem ajánl.
Mit még remélni tudsz, egykor tán megszületik.
Min búsulnak, örülnek? Mind maga kovácsa
Balsorsnak, boldogságnak, nézd: dolog így áll;
Ez mind benned is munkál. Hagyd el, mi ábránd,
S mielőtt lépsz te tovább, térj vissza magadba.
Ki saját mestere, s úr akaratán,
Alávetettje lehet akár a nagyvilág.
Fleming
Geboren 1609
Gestorben 1640
Egyszerűen gyönyörű ez a vers Andrea, nagyon tetszett!
szeretettel olvastalak: Zsu
Nagyon szép! Gratulálok szeretettel:Magdi
Kedves Andrea
Sokszor nem az történik velünk amit szeretnénk.Hiába dönthetünk bizonyos helyzetekben a környezetünk és annak értékrendje is befolyásolja az életünket. Szerencsére annyi dolog van azért ami vigaszt adhat.
Szeretettel. Ági
Köszönöm.
Attila Bá', értem és érzem, egyrészt azért, mert nagyszerű fordítás, másrészt pedig a mondanivalója is telibe jött, nagyon.
Susanne, köszönöm a véleményedet, sokat jelent.
Kedves Magdi, Neked is nagyon köszönöm, örülök, hogy szeretettel olvastál. Én is így olvaslom a Te műveidet.
Ágica: Hjajjj… igen. Ismerjük egymást, már nyolc (úúúú, igen, nyolc!) éve, és szerintem meglehetősen hasonlóan gondolkodunk több dologban.
Köszönöm Nektek!
Képi, szépen lendülő vers bennem a versed, Andrea. Tisztán szól, egyetlen lendületben fogalmazza meg magát, és a zárás remek megfogalmazásával is erősít a kifejező-erőn. Nincs több fokozatom, nagyon tetszett.
aLéb