Az út
Az itt parkolt öreg személyautók többnyire piszkosak. Egyik-másik beponyvázva – fagyott műszaki múmiák – a késlekedő tavaszra várnak. A tavasz csak nem jön. Csikorog a fagyos éjszaka. A Klauzál tér felöl hallani a lilára fagyott, szmogban edződött csenevész fák ütemes pattogását. E hely némiképp a pesti rész szívének tekinthető. Ehhez képest szembetűnően kihalt és egy Tarkovszkij filmrészletre emlékeztet. A látvány lehangol. Valami felüdítően vidámra szeretnék gondolni. Talán a hely szelleme az, ami nem enged. Végül kiérek a térre, amelynek egyik zugában sötét rendőrautó vesztegel. Akár parkolhatna is, de a sötét ellenére is érzem: ülnek benne. Az ilyesmit a tapasztalt szemlélődő mindig megérzi.. Ketten ülnek. Éjszakai szolgálat. Tehát alszanak. Szunyókálva, tudat alatt riasztva,de alszanak. Jó, mert így talán a korrupció is szendereg. Legfeljebb az alvás ténye ,már nem kerül be a másnapi jelentésbe.
Az út (hajnali kiadás)
Pihenőnap. Verőfényes szabadnapot sejtető , friss kora reggel. A Rákóczi út felöl, betérek a Klauzál utcába. Fejben már megvan az útirány. A páratlan oldalon romos, szebb időket látott műemlék épület. Látszatra lakatlan. A műemlék státust hirdető, megsárgult márványtábla alatt ,középkorú, borzas nő, – átmeneti szerelésben – egy zsemleszínű kiskutya piszkát takarítja. A szemközti páros oldalon, kevésbé lepukkadt emeletes épület földszinti részén, vívás oktatást hirdetnek.. Ki a fene szeretne ilyen miliőben vívni! Igaz én sehol sem vívok. Utoljára fakarddal, valamikor a Kennedy gyilkosság idején. Azóta hagyom magam legyőzni. Az elmúlt két évtized alatt, határozott céllal, többször jártam erre. Most éppen ihletet keresek. Vagy talán költészetet?” Az idő gyorsvonatként rohan el mellettünk!”- villan be valahonnan a giccses közhely. Az ihlet és a költészet elmarad. De itt a költő. Emléktábla hirdeti a forradalom áldozatául esett költő, Gérecz Attila emlékét. Évtizedeket haladtunk és nem tudtam létezéséről. E hiányosságom mára már pótoltam. Mindent nem tudunk pótolni. Tele vagyunk be nem fejezett gondolatokkal. Például ki tud Zajzoni Rab István csángó költőről és az ö boriczáiról? Megzavarodom. Mit keres Zajzoni Rab István itt a Klauzál téren?… És mit keresek én itt,a kápráztató kora reggelben?
15 hozzászólás
Jó kis gondolat menet. Talán a múltat kereshetted, bár azt sosem kell, csak tán, hogy mi nem fért bele, vagy mit nem vettél akkor észre. Tetszett az írásod!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszi az értékelést. Sajnos a múltat alzheimerig hordjuk. Utána állítólag könnyebb és izgibb,mert minden nap új embereket ismerünk meg.Pussz. Jenő
Szia!
Az utak, elhagyott épületek, tárgyak borongós hangulata elmélkedésre késztet. A pusztulás látvány szívbemarkoló, ugyanakkor mégis van benne valami ihlető. Jó írás.
Szeretettel: Eszti
Köszi Eszti hogy nálam jártál és köszi a minősítést.Üdv.Jenő
Nagyon szeretem az ilyen finom kereső hangulatokat hangulatokat. Folytasd még! Jó ez a cím: Az út – sok minden belefér: útkeresés, valódi úti élmény stb. Jó, hogy rád bukkantam.
K.
…nagy "hangulatban" voltam, úgy tűnik…
Kedves Katika!
Örülök hogy nálam jártál( ráadásul 2x).Sokszor szoktam gondolataimat lejegyezni,de nem gondoltam folytatásra. Sohasem lehet tudni.Gondolom téged is megihlet a Balaton.Én legalább egyszer egy évben lemegyek Füredre, de nem tudok beteleni vele. Üdv.Jenő
Tetszett az elmélkedéseid. Mennyi minden jut eszünkbe, amikor egyedül csak úgy kószálunk, céllal vagy céltalanul.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Először is elnézésedet kérem,mert nemrég Ilonának szólítottalak. Ha későn is,de azóta rájöttem hogy Icaként "szignálsz".Értékelésed köszönöm.Üdv. Jenő
Érdekesek írásaid – gondolom – lakóhelyed környékéről. Séta közben sok minden eszébe jut az embernek. Nagyon jó a cím, és tetszett a befejezése is.
Egyet nem értek. Miért hagytál ki olyan nagy helyet a két rész között?
Azért, mert szép tisztán és érthetően írsz, megérdemled az ötöst!
Szeretettel olvastam: Kat
Kedves Kata!
Értékelésed számomra megtiszteltetés.Azt hogy miért hagytam ki a részt magam sem tudom.Hál'Istennek te mindent észreveszel és ezen én is elgondolkodtam.Üdv.Jenő
Kedves Zarzwieczky!
Nahát! Ha alszanak a rendőrök, akkor a korrupció is aluszik… Azt hiszem, hogy egy zsák altatópor itt-ott még elkelne! 🙂
Talán neked is, de nem a korrupció miatt, hanem, mert éjjel és hajnalban sétálsz. 😀
A humort félretéve: jó életképek, megérintő gondolatok. Igaza van Tóth Katalinnak, jó lenne ilyenből egy sorozatot olvasni.
Judit
Köszi Judit. A korrupció sajnos sok helyen ott van.( az optimista mondatja velem hogy : nem mindenütt).Máskülömben, amióta a benzin árak így elrugaszkodtak, notórius gyalogló lettem a nap bármely szakában. Pusszantás:Jenő
Tetszettek a megfigyeléseid, szívesen olvastam és olvasnék még…
Köszi Irénke!