ami a rossz kedvemet messzire
viszi, nagyon távol…
Ami jó kedvet varázsol,
vagy legalább megpróbálja,
megpróbálja, hiszen hátha
éppen neki sikerül!
Aki csöndesen örül,
vagyis arcán mindig ott van
kicsit bárgyú, jó mosolyban
valami titokzatos.
A jókedve ragadós,
sosem csúfol, sosem bántó,
csak csendesen álldogáló.
Szóval ő kéne nekem!
Fogom, épp ide teszem
álljon itt örök időkre,
kertész gatyás, Kerti Törpe.
9 hozzászólás
szia! szia Zsó!
ez a versed is "helyén volt"
és drukkolok a törpének!
F.
Kedves Gyömbér!
Elidőztem versednél. Kerti törpe? Nekem is kell! Bár kertem nincs. Félre téve a humort, versed annál jóval komolyabb úgy gondolom. Trükkös, és mély is egyben.
Gratulálok!
szeretettel-panka
Versed olyan kedves, olyan elnéző, megbocsátó, hogy ha most ott találnék a kertemben egy kerti törpét, nem lenne szívem kihajítani… Lehet, hogy éppen ez mondanivalód lényege?
(nem csak a kerti törpékre vonatkoztatva). Hááát elgondolkodtató…
Szeretettel
Ida
Olyasmit éreztem ki a versedből, hogy megelégednél a nagyon-nagyon "egyszerű" örömökkel is.
Komolyabb vers ez, mint amilyennek az első olvasásra tűnik.
Kedves Gyömbér!
Jöjjön, az a valami, ami rossz kedvedet messzire repíti!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyönbér!
Az a "valami", ami elűzi a rossz kedvedet, remélem, hamarosan rádtalál. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen az olvasást és a kívánságot is!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér !
Remélem hamar megérkezik amire vársz 🙂
Nagyon tetszik a versed!
szeretettel olvastalak: Zsu