Még visszanézett. Utána lestem
a lökdösődő, sűrű tömegben,
elindultam. Szinte futva indult ő is
át a zebrán. Szemben a kőris-
fánál egy csapzott-szőke kislány,
láttam, integet neki, ő meg oly furcsán
karolta át, mint elébb a vállam,
mikor hévvel fonódtunk össze nálam
ma is, alig órája múlt, billent a váza
virága is… Most meg tele a járda
az illatával, morzsolgatja a szél;
Hát ennyi.. egy halállal felér.
8 hozzászólás
Mélyről jövő érzéseket, szépséges gondolatokat varázsoltál egyszerű szavakkal elénk.
Nagyon tetszik. Gratulálok. a.
kedves Antonius/
Minden szavadnak örülök.
Köszönöm.
Ildikó
Kedves Ildikó!
Tetszik a versben a dinamika, az, hogy szinte észrevétlenül kúszik át a szemem a következő sorokra, olyan mint egy sóhaj, egyszerre jött minden, egyik gondolat folyik a másikba, képileg sem semmi a vers, látni lehet a történéseket a vers olvasása közben belül, és persze érezni. Gratulálok hozzá, köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Gyönyörű dolgokat írsz a versemről. Köszönöm. Pont ez az amire törekedtem, és ezt te olyan
egyértelműen leírod.Az elképzelésem visszaigazolását látom szavaidban, és ez ösztönző
én köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel:Ildikó.
Kedves Ildikó!
Most akadtam csak erre a nagyon szép, és érzésekkel teli, fájdalmas, de mégsem vádló versedre. miért is ezt olvastam el először Tőled azt csak a Isten tudhatja, de hogy minden mondatod át tudtam élni, s a vége valóban igaz, és szívbe markolóan gyönyörű számomra.
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Jobb később, mint soha.Örülök, hogy felfedezted ezt versemet és főleg, hogy tetszett is.
Azt írod érzéseket váltott ki, szépeket de fájdalmasakat.
Én is ilyen érzésektől vezéreltetve írtam.
Köszönöm szép soraidat.
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Röstellem, hogy csak most olvasom ezt a gyönyörű versedet.
Bár fájdalmas, mégsem kiáltasz, inkább csak suttogsz.
Erős vagy.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Most is jó, hogy erre jártál
örülök az értékelésednek, köszönöm.
Üdv. Ildikó