Várlak a hajnal derengésében
Várlak az est sötétjében.
Várlak, mikor hajam tépi a szél.
Várlak, mikor a Nap útra kél.
Várlak nyáron, várlak télen,
Várlak fényben sötétségben,
Várlak ébren, várlak álmomban,
Várlak,örökkön örökké, magamban.
Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,
Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj.
3 hozzászólás
Szép vágyakozó verset írtál Heather!
Bár az utólsó sorod nem egészen értem…
Kedves Dóra!
Örülök, ha tetszik neked, köszönöm, hogy olvastál!
Utolsó sor arra akar utalni, hogy várok a Kedvesemre éjjel-nappal, mindig, örökké…
Túl sok a "várlak, így egy kicsit monotonná is válik a vers a végére, nem ártott volna legalább egyszer megtörni a ritmust, kis életet, kellemes "zavart" hozott volna a versedbe.
Nem kell mindig túl szabályosnak lenned, ha valami fontos tartalmat akarsz közölni.
Egy négyest így is megér a versed.
Üdv.:Tamás