Elfogyott a gyertya, csonkig égett
Életed lángja pislogva kiégett.
Csöndes életed elmúlt,
Hallgasd a néma gyászunk!
Hiányod fáj, nem élet az élet.
Nem látjuk már arcod, mely a sötétben ragyog;
Hosszú, hideg olló elvágta
Életed gyönge fonalát.
Fiatalságunk nem érték,
Hosszú az út, mely Téged végigkísér.
Csontos hideg fény, nincs bosszú,
Nincs az az élet, nincs az a sóhaj, mi e
Hatalomnak ellene fordulna.
Nem felejtünk, emléked a miénk
Nem felejtünk, lelked egy emlék.
(egy évfolyamtársamnak, aki már nincs köztünk)
2 hozzászólás
Szia!
Ez nagyon szép lett! Nekem is van egy ugyanilyen címmel, de az kicsit morbid… Vagyis nagyon…
Ez most pont illik a hangulatomhoz. Néhol kirázott a hideg, egyébként tetszik. Csak a téma nem, de kénytelenek vagyunk ilyet is írni… Muszáj. Azt hiszem, legalábbis nekem, mert akkor megnyugszom.
Nem zagyválok.
Üdv, Kini.
Kedves Keat nagyon gyönyörű búcsúzás. Nekem is van hasonló.
Gratulálok szép versedhez.