Az idők tengerén
már alant jár a nap,
hajózunk te meg én,
az évek szállanak.
Most újra Szilveszter,
elernyed vitorlánk,
kisimul a tenger,
az új év jön hozzánk.
Hajóztunk keményen,
dagadt a vitorla,
füst szállt a kéményen,
dolgoztunk dalolva.
Küzdöttünk, haladtunk,
szél csapott orcánkba,
gyakran vihart kaptunk,
futottunk orkánba.
Dicséret jár nektek,
hisz jó cél vezérelt,
haza, otthon, család,
s a jövőnk reménytelt!
Mára révbe értünk,
ha nincsen semmi vész,
mindenki vendégünk,
részeg a tengerész.
Az idők tengerén
új esztendő vár ránk,
kívánom, hogy legyen
puha pihepárnánk.
Legyen asztalunkon
minden napra étel,
ne legyen a rezsink
megroggyantó tétel!
Bukszánk legyen tele,
elegendő pénzzel,
s legyen egészségünk,
ez mit érjünk még el!
A szeretet pedig
maradjon meg köztünk,
s hajónk bátran halad,
víg hab zúg mögöttünk.
Igyunk hát jó rumot
kedves tengerészek,
ma az lesz erényünk,
ha mindenki részeg!