Őslények közt réges-régen
-Amíg élet volt a mélyben-
Korpafűként éltem éltem.
Ma már csak egy virág vagyok.
Volt, hogy rám egy dínó támadt,
-Hüllő volt, vagy milyen állat…-
Nagyon féltem, hogy megrághat.
Hisz én csak egy virág vagyok.
Jött a pleisztocén: a jégkor.
Jégszilánkkal vert éjfélkor,
Az volt nekem a kemény kor.
Pedig csak egy virág vagyok.
Metamorfózissal telten
Várom, még mi lesz felettem.
Virág voltam, virág leszek?
Egyelőre virág vagyok.
Most gyötör egy szörnyű tervem:
Kaktusszá kell vajon lennem,
Ha sivatag lesz a kertem?
Én még mindig virág vagyok.
Kaktusz leszek, mit tesz nekem!
Biciklizz csak el felettem,
Te okoztad, a Te hibád!
Többé nem vagyok már virág.