Wilhelm Busch: Wenn ich dereinst
Wenn ich dereinst ganz alt und schwach,
Und’s ist mal ein milder Sommertag,
So hink ich wohl aus dem kleinen Haus
Bis unter den Lindenbaum hinaus.
Da setz ich mich denn im Sonnenschein
Einsam und still auf die Bank von Stein,
Denk an vergangene Zeiten zurücke
Und schreibe mit meiner alten Krücke
Und mit der alten zitternden Hand
So vor mir in den Sand.
Majd ha egyszer
Majd ha egyszer gyengén, vénen,
Ismét hevít nyár napfénye,
Házikómból kibicegek,
Hársfa alá telepedek.
Ott ücsörgök napsugárban
Kőpadon csendes magányban,
Régi időkre gondolva,
Írom lassan mankóm fogva,
Homokba reszkető kézzel
Lábam elé szép emlékem.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Gratulálok, fordításod nekem sokkal jobban tetszett, mint a magamé, és örülök, hogy te is bevállaltad! Én nem mertem a hársfa alá ültetni hősöm, mert ott esetleg nem süt rá a nap. A másik, amiben bizonytalan vagyok, az a mankó! Jó ha tudod, hogy sportszerűtlenek lettünk, mivel mi is lefordítottuk a más által hozott verset, horribile dictu, még föl is tettük ide. A fenti verset én is "elkövettem", örülnék, ha kiveséznéd, azon túl is, amit én magam tettem…
Remek munkát végeztél!
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Ez a rövid vers témájánál fogva beillik szerény
fordítási tervembe.Magam is láttam, hogy mind
a szótagszám, mind a ritmus tekintetében nem a
legszabályosabb vers.Ezért döntöttem én is a
8 szótagos sorok mellet, és a szomorkás téma
és hangulat késztetett arra, hogy trocheikus
lejtést próbáljak adni a fordításomnak.
Szerintem a te fordításod legalább annyira jó,
mint az enyém, a feleségemnek a tiéd tetszik
jobban.
Baráti üdvözllettel Attila