Az ökumenikus imahét margójára. Nem tökéletes írás, de szerintem gondololat ébresztőnek megteszi. Vállalom az esetleges rosszallást is érte.
„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.” – 1Kor 11:23-26
Kedves Keresztény és Keresztyén testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A megszólítás, amivel szólok hozzátok szégyenletes, de sajnos szükséges mind a mai napig. Mind a két megnevezés Krisztus földi nyáját jelentené. Mégsem tudunk mindannyian azonosulni mind a két szóval, és nem tudjuk magunkra nézve érvényesnek gondolni egyik, vagy másik megnevezést. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy figyelni Jézusra, követni a tanításait, megpróbálni olyanná lenni, mint ő. Természetesen csak annyira, amennyire emberi természetünkből adódóan lehetséges. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy figyelni a keresztre, megváltottságunkra, Jézus értünk, és miattunk átélt szenvedésére. A keresztre, és Jézusra figyelés együtt jár, kéz a kézben, és nem egymástól távol. A tanítás által érthetjük meg megváltottságunk titkát, viszont Jézus tanításai, csak filozófiai, és etikai útmutatások lennének megváltás nélkül. Nem kell az egyik szótól sem elhatárolódni tehát, mert a kettő együtt fejezi ki azt, amik mi vagyunk. Krisztusban keresztények, és keresztyének egyaránt.
Az Úr szent testének, és vérének közössége kellene, hogy megadja a keresztények egységét. De, amit, tettünk, és a mai napig teszünk ez ellen a Szentség ellen, az méltatlan Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. A szentség a keresztyénség egységének jelképe helyett, annak megosztottságának jelképévé lett számomra. Mert sajnos nem részesülhetünk belőle egységes közösségként, hanem kitaszítjuk egymást mondvacsinált okokkal ebből az egységből.
A teljesség igénye nélkül szeretném pár keresztény felekezet Úrvacsorai, Eucharisztikus szokásait szemügyre venni. Ebben azt szeretném megmutatni, hogy ez a változatosság, mennyi szépséget rejt magában, és egyik liturgia, vagy Úrvacsorai tanítás sem ér kevesebbet a másiknál, mert mindegyikben ott van a Krisztus, ilyen, vagy olyan formában. Ezért érdemes szeretettel, és befogadással fordulnunk egymás szokásai felé, mintsem, hogy kirekesszük egymást.
Római Katolikus testvéreink egy szín alatt szolgáltatják ki az Eucharisztiát, az Oltári szentséget. Ennek oka is nagyon tisztelendő szerintem. A Jézus Krisztussá átváltoztatott ostya, és bor minden morzsáját, és cseppjét nagyon mélyen megtisztelik. Nem szabad semminek se a földre hullania belőle, nehogy valaki véletlenül rálépjen. Nagyon becsülendő és tisztelendő szerintem, semelyik keresztény sem szeretné megtaposni Krisztusát. A Szentáldozást megelőző bűnöket tételesen felsoroló és megbánó gyónás is dicséretes, és hogy a szentség vétele előtt egy óra hosszan tartó szentségi böjtöt tartanak, ami ételtől, és italtól való tartózkodás jelent. Kívánom minden kereszténynek követőnek, hogy ilyen mélyen felkészülten találkozzon Krisztusával, és ennyire becsülje fizikai megtestesülését.
Én személy szerint evangélikusnak vallom magam. Saját felekezetem tanításában számomra az a becsülendő, hogy hitünk által lesz az ostya, és a bor Jézus Krisztus testévé, és vérévé. Kívánom minden keresztyénnek, hogy ezzel a mély hittel tudja fogadni, hogy az Istentiszteleten, Szentmisén megjelenő kenyérben, és borban Jézus Krisztus van jelen.
Református testvéreink az Úrvacsorában emlékeznek, Krisztus utolsó vacsorájára, és kereszthalálára. Nagyon fontosnak tartom ennek az emléknek a jelenbe idézését, és mély átélését. Nem tartom hiányosságnak, hogy ők nem hiszik, hogy Jézus testét, és vérét vennék. Az Igében szereplő ezt cselekedjétek az én emlékezetemre szakasz kapcsán Máté evangéliumából ezek a sorok jutnak eszembe a Jézus nevében összegyűltekről:
„Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” – Mt 18:19-20
Hiszem, hogy Jézus valóságosan ott van közöttük, amikor az ő nevében összegyűlve emlékeznek megváltottságukról.
Egy Adventista testvéremtől hallottam, hogy náluk a lábmosás, is megjelenik harmadik színként az Úrvacsorában. Ez az egymás iránt tanúsított alázat, nagyon megindító számomra. Kívánom minden kereszténynek, hogy ilyen alázattal tudjon fordulni testvérei felé.
Szeretnék még az Unitáriusokról is említést tenni, akiknek kereszténységét sajnos hajlamos megkérdőjelezni a nyáj többi része. Ők is ugyanúgy figyelnek Jézusra, és elhiszik, hogy az ő teste és vére jelen van a szentségben. Egyszer egy Youtube videóban láttam unitárius Istentisztelet közvetítést. Náluk figyeltem meg a legpontosabb liturgiai egyezést az Utolsó vacsora, és az Úrvacsora osztás között. Először a lelkész elmondta a kenyér szerzési Igéjét, majd egyszerre ki is osztotta a Jézus Szent testét a hívek között. Ezután elmondta a bor szerzési Igéjét, és kiosztotta Jézus Szent vérét a hívek között. Tetszett, hogy nem először a két Ige felolvasása, és utána a jegyek kiosztása. Hanem Biblikus hűséggel követték az utolsó vacsorán történő eseményeket. Kívánok minden kereszténynek ilyen hűséges ragaszkodást a Biblia szavaihoz.
Nem vagyok teológus, elnézést kérek az esetleges pontatlanságok miatt, sokat kellene tanulnom a teológusoktól, hogy igazán megérthessem ennek a Szentségnek a mibenlétét. Viszont kérem alázattal a teológusokat, hogy ők is figyeljenek az egyszerű laikusok szavaira. Véleményem szerint mindegy, hogy Jézus egy, kettő, vagy három szín alatt jön közénk a Szentségben. Mindegy, hogy a papi átváltoztatás hatására, az egyszerű emberi hit, vagy a rá emlékezőknek adott ígéret erejével van közöttünk. Hiszem, hogy ő egyszerű emberként is meg tudott minket váltani, és nem csak Isten fiaként. Ne a különbségekre, hanem az egységre figyeljünk, amit Jézus képvisel. Legyünk hálásak azért, hogy ő a hatalmas megváltó közösséget szeretne velünk vállalni a mai napig. Ő sosem rekesztett ki senkit sem a közösségéből, a közelségéből. Nem hiszem, hogy nekünk jogunk lenne erre. Fontosnak tartanám, hogy ne csak ezen az egy héten, hanem az egész évben figyeljünk egymásra, és törekedjünk az egységre, amit csak ő adhat meg. Enélkül a törekvés, és az egymás állandó keresése nélkül az Ökumenikus imahét színjátékká alacsonyodik le. Pedig, ha keresztények, keresztyének szeretnénk maradni Magyarországon, Európában, és az egész világon, a mai Istenét megtagadó világban, akkor az csak a Krisztusba vetett egységben lehetséges, szétszakadva nem. Ezért imádkozzunk egységért Jézus Krisztushoz. Ámen
Urunk Jézusunk!
Könyörülj szétszóródott, egymás kirekesztésre hajlamos egyházadon, és szereteteddel bocsásd meg széthúzását. Add, hogy szeretett nyájad megértse, hogy hiába él jelenleg több akolban az egy helyett, a pásztor egyedül te vagy. Add, hogy a legkisebb híveid szeretettel fogadják más meggyőződésű testvéreiket. Légy egyházad elöljáróival, és vezesd őket az egyetértés útjára, add, hogy dogmák és saját meggyőződésük helyett Téged lássanak, és kövessenek. Könyörülj a tőled elidegenedett világon, és vigyázz rá. Vezesd a világi elöljárókat is, hogy neked tetszően vezessék a rád bízott országokat. Uram könyörgöm magam miatt is hozzád, bocsásd meg minden vétkemet, és add, hogy alázattal szolgálhassalak téged. Ámen.
3 hozzászólás
Figyelmesen olvastam esszédet kedves Mihály!
Őszintén írigylem ezt a tiszta hitet, ami árad belőle.
Kívánom legyen sok követője az igaz hitnek.
Szeretettel: Ica
Kedves Mihály!Ugyan azt jelenti mind a két szó, – ahogy Te is írod: Jézus tanításában való hitet. Mégis mekkora különbséget takar! Pedig az Egyház az egy! Vagy nem? Kié ma Péter széke? Jézus vajon mit mondana, ha most köztünk lenne, és látná, hogy szakadt darabokra, amit Ő egynek és egységesnek akart? Nagy kérdések ezek, gondolkodóba ejtik az embert. Szomorú tükörkép rólunk. Az imával, azt gondolom, minden keresztény és keresztyén ember azonosulni tud! Üdvözlettel: én
Köszönöm a kedves válaszokat:
Mihály