Egy élet munkája, egy munka élete. Anja Haaparanta, a PTE BTK finn lektora a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú érdemrendjét kapta február 10-én! A Finn Köztársaság elnök-asszonya egész eddigi odaadó tevékenységéért tüntette ki, illetve a magyar, finn nyelvért végzett munkásságáért.
– Mi hozta önt Magyarországra, Pécsre azon belül az egyetemre?
– Mindig is finn nyelvet tanítottam külföldieknek Finnországban, Helsinkiben. Kolozsváron is lektor voltam az egyetemen. Pécsett 1980-ban jártam először, mielőtt 1991-ben idejöttem volna. Itt 1990-ben alapították a finn lektorátust, melynek első lektora csak egy évig volt munkában. Láttam az álláshirdetést. Gondoltam: megpályázom és sikerült! Természetesen tetszett a város, főként a déli éghajlat. Bár akkor még nem gondoltam volna, hogy maradok… de még most is itt vagyok – már 18 éve.
– Milyen szerepet tölt be a Magyar-Finn Társaságba?
– Mióta itt vagyok, részt veszek a társaság munkájában. Tolmácsolok, fordítok, nyelvtanfolyamokat tartok – jelenleg kettőt is. Mindig is vezetőség tagja voltam s négy éve az elnöke is.
– Miről szól a Pécsi Magyar-Finn Társaság? Pécs 2010-től lett hivatalosan Európa Kulturális Fővárosa. Vár valamit ettől az évtől? Mi szerepel a Társaság terveiben?
– Minden hónapban van klubestünk, ezenkívül kapcsolatot ápolunk kinti testvérvárosunkkal Lahtival. Tavaly a pécsi csoport járt ott, ez évben a lahti csoport jön Pécsre. Nyilvánvaló, hogy látni szeretnék, hogy milyen Pécs ebben az évben. Ám nem csak az egyetemen keresztül jönnek, hanem több finn csoport fogja meglátogatni a várost a nyár folyamán.
– Mit jelent Önnek, mint külföldön élő finn polgárnak a Finn Oroszlán lovagrend I. osztályú érdemrendjének kitüntetése?
– Nem hittem, hogy ekkora kitüntetésben részesülök, ráadásul pont a finn függetlenségi napon (December 6-án)! Megtisztelő csatlakozni az eddigi kitüntetettekhez, még inkább első Pécsett élő finnként!
– A magyar köztudatban a finn nép a magyar nép testvéreként van jelen. Milyen finnek lenni? Milyennek látja a magyar embereket?
– Könnyű, jó finnek lenni Magyarországon. Nagyon jó finnek lenni Erdélyben is. Kolozsváron töltöttem 4 évet – ott kezdtem el a „magyar életemet” – majd az itt Pécsett folytatódott. Bár egy nyelvcsaládból származunk, sok különbség van. A finnek csendesek. Ezzel szembe a magyarok sokkal beszédesebbek, néha kíváncsiak… nem olyan őszinték, felületesek. Igaz, a finnek keveset beszélnek – nem mondanak feleslegeset, de amit ígérnek azt betartják. Én jól érzem itt magam… sokkal közvetlenebbek az itteni emberek Ez az új otthonom, bár minden évben kétszer hazajárok.
– Mit gondol ön a magyar-kapcsolatról?
– Fontos, hisz sok közös van bennük, mind tudományos, mind kulturális, mind emberi szempontból. Az emberek mindig érdeklődtek a finnek iránt és ez ma is aktuális – nem múlt el. Van mit tanulni tőlük úgy a modern Finnországról, mint a finn mentalitásról. Hisz ott az emberek nyugodtan élnek egy fejlődő országban, mégis közel a természethez.
– A PTE finn lektoraként mi a véleménye a diákok finnugrisztikához / finn-magyar kapcsolatokhoz való viszonyáról?
– Úgy érzem az érdeklődésük később derül ki igazán. Később pattan ki a szikra. Egyetemi pályám során sok tanítványom volt – közel ezer, akik például finn országismeretet tanultak. Közülük sokan ápolnak a mai napig valamilyen kapcsolatot a finn kultúrával, nyelvvel. Ez alkalommal is megköszönöm nekik, hogy finn nyelvet, avagy vele kapcsolatos tárgyat taníthatok.
– Mit ajánlana az érdeklődő hallgatóság figyelmébe?
– Minél többen használják ki a Finnországban való tanulás lehetőségét, akár ERASMUS ösztöndíjjal, akár nyári egyetemen való részvétellel vagy kinti munkával. Mindenki menjen oda, aki csak tud. Így lehet igazán megismerni egy népet, egy kultúrát. Nem csak hallani róla, hanem ott lenni!