Mitől jó egy könyv?

Az emberek jó része szeret mindenbe belekotnyeleskedni, most én is ezt fogom tenni. Véleményt mondok egy olyan témában, amihez nem különösebben értek.
Fogadjátok megadó türelemmel, cserében én is megadom magam.

Mitől jó egy könyv?

Nem tudom. Hazudik, aki kinyilatkoztatja, feketén-fehéren el tudja mondani, hogy mitől jó egy könyv. De tartok tőle, hogy a globalizáció erre is megállapítja majd a megfelelő szabványokat.
Ne várjatok tőlem tudományos elemzést, mert arra képtelen vagyok, ennek ellenére szívesen megosztom veletek néhány gondolatomat ezzel kapcsolatban.
Ti, akik már nyilván olvastatok tőlem néhány sort, remélem, megbocsátjátok, hogy még ilyen témában sem nagyon tudom a stílusomat szögre akasztani.
Tehát kezdjük.
Mitől jó a töltött káposzta? Ezt, azt hiszem, többen is tudjuk. Először is szükségeltetik hozzá a kiváló alapanyag. Gagyiból csak gagyit lehet készíteni.
Ne sajnáljuk a megfelelő gondossággal kiválasztani a hozzávalókat. Minden hozzávalót, mert később már hiába futkosunk a közértbe. Gondosan tisztítsuk meg, majd válasszuk ki a hozzá megfelelő méretű edényt. Nem szerencsés menet közben edényt cserélni. Ha most főzünk először, bátran vegyük elő a szakkönyvet, nem szégyen kottából énekelni. Persze a rutin sem jelent garanciát rá, hogy jó lesz. Időnként kóstoljunk bele, hátha lehet még ízesíteni rajta. Csak akkor vegyük le a tűzhelyről, ha már úgy érezzük, készen van. És akkor még elmaradhatatlanul fontos a tálalás is. A gondosan feltálalt ételt lehet igazán jóízűen megenni.
Most már csak az következik, miután megetettük a családot, hogy hátradőljünk, és bezsebeljük a dicséreteket. Már megint tökéletest alkottunk, gondolhatnánk, mikor is megérkezik a szomszéd egy kis kóstolóra. Megeszi, és ha van olyan pofátlan, megemlíti, hogy ők több sóval szeretik, kevesebb füstölt hússal, meg csak szőlőlevélbe göngyölve jó. Nekünk ízlett, neki nem, tehát egyen mást.
Tehát most megírtuk a könyvet. Azt hiszem, nem kell lefordítanom a káposztát a könyv nyelvére.
Most, hogy elkészítettük az ebédet, ne higgyük, hogy mesterszakácsok lettünk, esetleg csak jó iparosok.
Az a baj, hogy ekkor már azt hisszük, ha a káposztát megcsináltuk, mást is sikeresen el tudunk készíteni. Esély van rá, de nem biztos.
Felmerülhet az is, hogy mi ne legyen egy jó könyvben.
Ha már eddig főztünk, főzzünk ezután is.

Az uradalmi szakácsnő este hazamegy a zsellér urához, és elmeséli, olyan finom epertortát sütött a gróféknak, hogy mind a tíz ujjukat megnyalták utána.
– Te asszony, miért nem sütsz itthon is epertortát?
– Mert nincs hozzá alapanyag.
– Azért láss csak hozzá!
– Nincs liszt.
– Tegyél bele kukoricadarát.
– Nincs vaj.
– Tegyél bele libazsírt.
– Nincs tyúktojás.
– Tedd bele a kacsáét.
– Nincs eper.
– Ott van a naspolya, rakd bele azt, aztán tedd be a sütőbe és süssed már.
– Nincs tüzelő, amivel begyújtsak.
– Akkor csak keverd össze, oszt jól van.
Az asszony elébe rakja emberének a főztjét.
– Te asszony, én nem tudom, mit szeretnek a grófék ebben az epertortában.
Szóval, ez sem lett egy jól sikerült könyv.

Gondolom példából ennyi elég, de azt hiszem, semmi újat nem tudtam mondani az itt publikálóknak.
Már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy szeressük a könyveket, hiszen kultúránk jelentős részét a könyvek őrzik meg az utókor számára. Sőt némelyünknek azt is írhatnám, szeressük annyira a könyveket, hogy ne írjunk, inkább csak olvassunk.