Újabb öt év telt el.
Zsófit egy fodrász-kozmetika szalonban látjuk viszont. Ő a szalon vezetője, csak úgy ég a keze alatt a munka. Két fodrásznő, két kozmetikus (Zsófival együtt) és két tanulólány dolgozik a szalonban.
Mindenki vidám, jókedvű. Zsófit mindenki szereti, jó főnök és rendkívül jól menedzseli az üzletet.
Ezúttal Zsófinak könnyű dolga van. Mindhárom régi barátnője ide jár a szalonba, így hát könnyen összehozza a találkozót.
Az öt évvel ezelőtti presszó kerthelyiségének asztala körül, ezúttal négyen foglalnak helyet.
A mindig vidám, kedvesen csacsogó Zsófi. Ágnes, akinek most vállig érő sima barna haja van, de a nagy értelmes szemek, a kedves kislányos arc, még mindig a régi. Eszter, egyre rövidülő haja, most vörösre festve, arca komor, igazi érett nőre utaló jelek, első látásra. És itt ül Hédi is, a hosszú fekete hajával, agyon sminkelt arcával, hideg-rideg tekintettel, ő is a régi, de ha jól megfigyeljük, valami halvány barázda jelent meg az arcán, aminek korábban nyoma sem volt.
Ágnes újságolja, hogy két évvel ezelőtt iskolát váltott, nem bírta már azokat a módszereket, amit ott alkalmaztak. Ő a saját módszereivel dolgozott, de a végén már azt sem nézték jó szemmel, úgyhogy váltott, most itt remekül érzi magát, ez sokkal gyermekbarátibb iskola mint az előző volt. Most búcsúzott a negyedikesektől, s ősztől újra elsősökkel indul. Zsófi kapva kapott az alkalmon, hogy megkérdezze, hol is tanít most valójában, merthogy ő is érdekelt, hiszen elsős lesz a kislánya.
– Igaz, hogy már beírattam a hozzánk legközelebbi iskolába, eszembe sem jutott, hogy iskola és iskola között lehet különbség. Mégis mi volt a baj az előző munkahelyeden?
– A nevelési módszerek. Az volt az elv, hogy a gyereket fenyíteni kell, ordítozni kell vele, hogy az a büdös kölyök ne merjen még véletlenül se megszólalni, nemhogy visszaszólni, ne merjen játszani, mozdulatlanul üljön egész nap az iskolában. Szóval, nem veszik emberszámba a gyereket. Soha sem fogom megérteni, kinek jó az, ha a gyerek nem érzi jól magát az iskolában. Próbáltam küzdeni ellene, persze egyedül maradtam, akkor bevonultam a tanterembe a gyerekeimmel, és csináltam a magam feje után. Meggyőződésem, hogy gyereket csak példamutatással és szeretettel lehet nevelni, amit, mint mondtam nem néztek jó szemmel. Amikor elbúcsúztam a negyedikesektől, akkor felmondtam, csak utána kezdtem munka után nézni. Végül szerencsém volt, itt nemcsak elfogadják, de értékelik is a módszereimet, úgyhogy nem ártana ha körülnéznél hová is kerül a kislányod.
– De jó, hogy mondod Ágnes! Tényleg elsőseid lesznek? Tudod mit, átíratom hozzád, ha a világ végén is van az az iskola. Biztos vagyok benne, hogy nálad jó kezekben lesz Lilike.
Hédi ásított egy nagyot, szemlátomást untatta a téma, de Zsófi bele volt lendülve, s folytatta.
– Ez remek! Ha te is azt mondod, simán átírathatom a te iskoládba, akkor reggelenként tudom kocsival vinni Lilikét az iskolába, azután megyek az üzletbe, nyitásra éppen beérek minden nehézség nélkül. Bár nem tudom Tamás mit szól hozzá, de nem is nagyon kell mindent a férfiak orrára kötni. Tamásnak nem nagyon van ínyére a dolog, hogy engem annyira leköt az üzlet. Apropó, Ágnes, te még mindig facér vagy?
– Dehogyis! A tavaszi szünetben volt az esküvőm!
– Nahát, soha semmit nem szóltál róla. Kit tisztelhetünk a férjedben… no rajta, mesélj róla – mondta, szinte egyszerre Zsófi és Eszter. Csak Hédi nézett fanyalogva, végül megszólalt.
– Micsoda ostobaság! Férjhez menés, esküvő… legnagyobb marhaság a világon – a lányok összenéztek.
– Mi történt veled Hédi? – kérdezte Zsófi – hát hiszen te voltál az első, te jöttél a nagy férjhez menési ötleteddel és sokkoltál bennünket az érettségi után. Talán nem jön már be a gazdag férj?
– Hiába gúnyolódsz Zsófi, – szólt lenézően Hédi – tíz év nagy idő. Képzeld el, hogy ő már 56 éves, én meg csak 28… ostoba vagy, ha ehhez valami kommentárt kell fűznöm. – Zsófi begurult.
– Ide figyelj angyalom, a korkülönbség tíz évvel ezelőtt sem volt sem kisebb, sem nagyobb, vagy akkor csak a vagyon érdekelt. Mi van, mára már elszállt?
– Gúnyolódj csak! Különben nem érdekel, lepattog rólam. Remekül érzem magam, ő csak utazgasson nyugodtan, a pénzét még most is eltudom költeni. Túlnyomórészt itt tartózkodok Pesten. Van szép lakásom, utálom Olaszországot. – mondta lebiggyesztett ajakkal.
– Csak ennyi, hogy utálod, vagy van valami, vagy valaki más is amit eltitkolsz előlünk? – kérdezte Eszter, s fürkészve nézett Hédi szemébe.
– Nem titkolok én semmit előletek. Naná, hogy van valaki más is az életemben. Miatta vagyok itt!
– Te csalod a férjed? – kérdezte Zsófi őszinte felháborodással.
– Mi van abban különös. Nem én vagyok az első, meg az utolsó sem. Nem kell itt megjátszani az álszentet! – ez már sok volt Zsófinak.
– Tudod… tudod mi vagy te? Egy undorító, önző féreg! A férjed csak arra jó, hogy szórhasd a pénzét a szeretődre, szeretőidre… mit tudom én. Viszont nem mondom azt, hogy szent vagyok, de nem is csalom a férjem. Tomival jól kijövünk egymással… a miénk nem érdekházasság volt, a tiéd az igen, én ezt már akkor is tudtam, már 18 évesen is átláttam a szitán. Csalódtam is benned Hédi, nagyot csalódtam!
– Érdekel ez még valakit rajtad kívül? Foglalkozz a saját dolgoddal! – Zsófi dúlt-fúlt mérgében, ilyen önző kígyót…! Igyekezett is visszatérni az előző témára. Ágnes felé fordult.
– Mesélj, ki a férjed, és milyen? A baba, úton van már, mert akkor nem viszem hozzád Lilikét!
– Jaj, Zsófi, hozd csak nyugodtan. Hát hiszen olyan sok gyerekem van, a sajáttal még várunk egy kicsit. Dani egy kolléga. Ott ismertem meg az iskolában, remek pedagógus, azonosak a nézeteink, megbeszélünk mindent, s túlnyomórészt egyetértünk! – zárta le Ágnes, s szemlátomást nem is kívánt többet a témával foglalkozni. Eszterhez fordult.
– Te olyan nagyokat hallgatsz most. Nem ismerek rád. Szótlan vagy, megkomolyodtál, mesélj már, mi van veled? – Eszter kényszeredetten, kedvetlenül fogott bele saját élete történetébe.
– Már egy ideje azon tépelődök, hogy elrontottam az életem. – egyszerre minden szem ráirányult.
– Emlékeztek még rá, öt évvel ezelőtt mit mondtam. Esküvőre gyűjtünk, meg nászútra…
– Nos, az esküvő meglett hamarosan, a nászút elmaradt. Terhes voltam. Te tudod Zsófi, hogy van egy három és fél éves kislányunk. Gábor orvos, amíg én Gyes-en voltam a kislányunkkal, ő sebésszé avanzsált. Rengeteget dolgozott, jól is keresett, de elkezdett inni. Mindig azzal takarózott, hogy ezt a munkát másként nem lehet csinálni. Vigasztalt, ne aggódjak, nem lesz alkoholista, csak annyit iszik, amennyi éppen kell. Most már egyre gyakrabban jön haza részegen, egyébként alig látom, gyanítom, hogy nőügyei is vannak… Fogalmam sincs mit tegyek…
Ágnes és Zsófi részvéttel hallgatták Esztert. Most már értették, mit jelentenek Eszter arcán a kissé búskomor, érett női vonások. Mind elhallgattak, nem is tudták mit is szóljanak, hogyan próbálják Esztert vigasztalni.
Közben senki sem vette észre, hogy Hédi pupillái egyre tágultak, ahogy Eszter mesélni kezdett, majd zavartan elővette cigarettáját, rágyújtott… Olykor ujjai közt megremegett a cigaretta.
Folyt. köv…
10 hozzászólás
Kedves Ida!
Örömmel olvastam a folytatást! A sorsok és az életutak kezdenek bonyolódni a történetben.
Hédi figurája nagyon ellenszenves a számomra. Kíváncsian várom hogyan alakul a történet.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy olvasod, úgy tűnik, nem sokan vállalkoznak rá.:)
Örülök, hogy felkeltette kíváncsiságodat a történet. A következő már várólistán van. Remélem az is kedvedre való lesz.
Ida
Szívesen olvasom tovább az egyre szerteágazó történetet, ill. sorsokat.
Szeretettel: Ica
Itt is megköszönöm, kedves Ica!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Azt hiszem megyek a következő részhez, mert igen nagy fordulat lesz benne szerintem…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Eddig nagyon tetszik a történet, gördülékeny, nagyon olvasmányos 🙂
Szia Zsu!
Látom, gyanakszol…
No, megyek utánad, vajon, jól sejtetted-e?:)
Ölellek
Ida
Eltelt újabb öt év, és a találkozás örömét, mint olvasom beárnyékolja az élet. Meglehetősen durván egymásnak is estek a lányok. Ilyen ritka találkozások alkalmával nem szabadna.
Érdekes, ahogy olvasom, érzek benne "Barátnők" ízt, /ami nálam epizódos:-)/ de hiszen ők is azok. Egyelőre még.
Marietta
Zsófi a szókimondásáról ismert, ő leteremtette Hédit akkor is, amikor a férjhez menési ötlettel sokkolta barátnőit. Egyébként Zsófi gyakrabban találkozik egyenként mindegyikkel, mivel hozzá járnak a szalonba. Ami a szívén, az a száján – ő ilyen lány!
Igen, egyenlőre még barátnők… érzem, te is gyanakszol!:)
Kíváncsi vagyok, mit mondasz legközelebb…
Ida
Kedves Ida!
Hűha! Öt év után igencsak bonyolódnak az események! Sosem lehetünk biztosak, ami most rendben van életünkben, vajon nem változik-e meg? Megyek a többi részt olvasni.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésed, talán egy szuszra végigolvasod…
Bizony, az élet kiszámíthatatlan.
Köszönöm az olvasást.
Sok szeretettel!
Ida