Végre alszol, arcod nyugodt
Nem gyötör a fájdalom!
Átvállalnám én szívesen,
De sajnos nem tudom!
Annyira fáj, mikor látom
A fájdalom így meggyötör!
Oda adnék mindent azért,
Hogy tűnjön már el a kín!
Az éjszaka hosszú nagyon,
Ha a fájdalom az úr!
A gyógyszer is sokára hat,
Hogy enyhítsen kínodon!
Egész éjjel megy a tévé
Mégsem tudom, miről szól!
Nem érdekel engem semmi,
Ha szenvedsz drága csillagom!
Most nagyon elesett vagy,
Úgy megkínzott az éjszaka!
Szívesebben pátyolnálak,
S rád vigyáznék angyalom!
Minden kívánságod lesem,
Azonnal teljesítem!
Csak nyugodtan pihenhessél
És gyógyuljál kedvesem!
Újra a régi szerelmes
Férfi legyél ki szeret!
Szerelmes szavak legyenek
A sok kín és jaj helyett!
2 hozzászólás
Nos ez igazi életkép.
Nem irígyellek érte, de Őt sem irígylem.
Szép dolog, hogy ezt versbe szedted.
Értem az érzéseid.
Grati.
Köszönöm a gratulációt, de nem szeretek ilyen verset írni, annak örülök, ha minden szép és jó.
Gabi