Tom korán kelt. Megcsókolta, aztán suttogta:
– Te csak aludj még, drágám. Megyek lecsutakolom Jacket. Reggelire visszaérek, és hozom őt is. – Pamela álmosan bólintott, de mikor Tom után becsapódott az ajtó, már nem tudott ágyban maradni. Felkelt, s csak úgy hálóingben lófrált a lakásban. Kinézett az ablakon. Hihetetlenül kék volt az ég. Ragyogott a kora reggeli nap. Minden pompás zöld ruhába öltözött, s ezen a májusi napon már az orgonák is nyíltak, ahogy kitárta az ablakot kellemes orgonaillat csapta meg. Beleszagolt jó hosszan a levegőbe, érezte a tavaszi zsongást, az illatok elkábították, úgy állt ott az ablakban, mint egy elvarázsolt hercegnő, akiért talán éppen ma jön a királyfi, s ő majd hosszú hajfonatát leengedi az ablakból, hogy az felmásszon rajta… – Megtört a varázs gyönyörű hercegnőm! Te az enyém, én a tiéd! Ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket…
Igen, ma lesz az esküvőjük. Olyan, amilyen még nem volt. Nem is tud róla senki, a kettejük titka. Még szerencse, hogy őt is kitiltották a tanyáról, nem akarták, hogy lássa az előkészületeket a holnapi ünnepségre. Mindenki azt hiszi, holnap lesz az esküvőjük, s most ott fenn a lakodalom készül. Nagy lesz majd a meglepetés, ha megmondják, az esküvőn már túl vannak. A polgári esküvő? Az nem esküvő, az csak amolyan szerződéskötés. Csak Marie és Max ment velük, ugyanis ők voltak a tanúk. Azon már túl vannak, március utolsó napján volt. Az csak arra volt jó, hogy felvehesse Tom vezetéknevét, meg, hogy, mint házaspár, könnyebben örökbe fogadhassák Laurát. Még aznap át is adták a kérelmüket az előre beszerzett dokumentumokkal. Talán mire a nászútról visszajönnek, az is meg lesz. Meg a házuk is, már majdnem kész, de akkorra már teljesen kész lesz, azt ígérték. Nekik csak be kell bútorozniuk, aztán beköltöznek. Akkor átköltözhet Margot is, és Laura… De ma… ma van az ő napjuk. A kettejük napja!
Mire Tom visszaért, Pamela megterítette az asztalt a reggelihez. Tom még gyorsan lezuhanyozott, majd kényelmesen megreggeliztek. Reggeli után Tom átadta a menyasszonyi csokrot.
– Kinn az erdőn szedtem, ez lesz a menyasszonyi csokrod! – Gyönyörű volt. Pamela a kezébe vette, mesterien kötött csokor volt. A virág majdnem olyan, mint a rózsa, de még annál is szebb. Olyan leheletnyi, és eszméletlenül sok, hófehér sziromból állt, és még tövise sem volt, csak erős haragoszöld levelei. Erdei rózsa, így nevezte el. Nézte csak gyönyörködve.
Azután öltözködtek. Pamela a hálószobában, Tom a nappaliban. Nem szabad meglátnia a menyasszonyt, majd csak ha szól. Tom egykettőre elkészült. Világos szürke nadrágot húzott és fehér inget, aminek feltűrte az ujját. Ebben a világos öltözetben rendkívül jól érvényesült csillogó fekete szeme, fekete haja, amibe már elég sok ősz szál is vegyült. Fogta a kis táskát, már este belepakolták a Bibliát és tollat, s kiment, hogy felrakja azt is Jack hátára, aki nyugodtan várakozott rájuk egy fa hűvösében.
Elkészült Pamela is. Elindult lefelé a lépcsőn, Tom még mindig a ló hátán igazgatott valamit.
– Tom! – erre gyorsan a hang irányába fordult, úgy félig hajolva, s úgy is maradt egy ideig, majd felegyenesedett, s mint aki látomást lát csak bámult egy pontra, s nem tudta levenni a szemét róla.
Ott állt fenn a lépcsőn. Hosszú sötét barna haján megcsillant a nap sugara, dúsan omlott a vállára, zöld szemei ragyogtak, hosszú, a végén kissé felkunkorodó szempillája valósággal sátort vont fölé. Felette, sötét szemöldöke felfelé ívelt, keskeny, szép ívű állával rendkívüli harmóniában volt ez az arc, egészen megbabonázta, mintha most látná először. Sudár, karcsú alakján fehér muszlin ruha volt. Jó sok anyag volt a féllábszárig érő szoknyában, csak úgy röpült utána a bő szoknya, ahogy megindult a lépcsőn fehér topánkában az erdei csokorral a kezében, sőt, egy szálat a hajába is tűzött. Tom el volt bűvölve, csak annyit tudott kinyögni: – Állj! – Azt akarta, hogy ezt a pillanatot a lelkébe vésse, kitörölhetetlenül. Maga is alig hitte, hogy ez a gyönyörű teremtés az ő menyasszonya, most sokkal inkább azt hitte, egy angyal, egy látomás… Aztán gyorsan odament a lépcső aljára, a kezét nyújtotta felé, még mielőtt elillanna. Pamela kezébe tette a kezét, s mindketten érezték a lebegést, mintha nem is a földön járnának, úgy indultak el, s mentek a lóhoz. Ott Tom felkapta menyasszonyát, feltette a ló hátára, csak úgy féloldalast ülve, azután ő maga is felpattant Jack hátára, jobbjával átfogta Pamela karcsú derekát, gyengéden, de szorosan tartotta, nehogy leessék, baljával fogta a kantárt, s csak szólt Jacknek:
– Indulj Jack! Szépen lassan, mert nagy kincset viszel a hátadon. – A ló hátranézet, majd bólintott egyet, mint aki megértette, amit gazdája mondott, s elindult, ment lassan, óvatosan. Tom beleszagolt Pamela hajába, majd még jobban magához szorította a derekát, s lassú léptekkel haladtak az erdő felé.
Egész seregnyi madár kísérte őket dalával végig az erdőn. Elérték már a tisztást, amit kiszemeltek.
Ott megálltak. Tom lesegítette Pamelát a lóról, aztán leakasztotta a kis táskát, amiben a Biblia lapult, majd szólt Jacknek: – Mehetsz legelni, de ne menj messzire…
Ők pedig, kézen fogva elindultak ahhoz a fához, ami kinyújtotta egy karját a tisztásra, mint aki tudta, mire készülnek. Ott Tom elővette a Bibliát, a faág tenyerébe tette, az tartotta ott büszkén, és bölcsen. Mindketten rátették kezüket a Bibliára. Tom kezdte mondani az eskü szavait, utána Pamela ismételte:
– Esküszöm, Isten színe előtt, – Esküszön, Isten színe előtt, – hogy én téged Marie Colbert szeretlek, – hogy én téged Thomas Colbert szeretlek, – szeretetből hozzám veszlek, – szeretetből hozzád megyek, – s, hogy én téged el nem hagylak, – s, hogy én téged el nem hagylak, – holtomiglan-holtodiglan, – holtomiglan-holtodiglan, – semmi nemű szükségben – semmi nemű szükségben, – Isten engem úgy segéljen! – Isten engem úgy segéljen!
Majd kinyitották a Bibliát hátul, s egy üres oldalra, mindketten saját kezűleg, ugyanúgy felváltva, leírták az eskü szavait, a dátumot, majd aláírták.
– Tanú rá, maga az Isten! – mondta Tom, s mindketten az égre néztek, majd forró csókban forrtak össze. Egyszer csak arra figyeltek fel, hogy Jack is odasompolygott, s az eskü alatt megnyalta a Biblia lapját.
– Látod? Jack is a tanúnk volt!
Még nézték egymást sokáig. Összebújtak, csókolóztak, s mindketten tudták, hogy ezt a napot nem fogják elfelejteni amíg élnek.
8 hozzászólás
Micsoda meglepetés ez az esküvő. De nagyon szép gondolat. Mghatódtam.
Szeretettel olvastam: Kata
Ó, ez kedves tőled, hogy meghatódtál.
Köszönöm szavaid.
Szeretettel!
Ida
Csatlakozom Katához, meghatódtam….
Nagyon szép ez a rész, azt hiszem mindegyikünk szívébe …
Szeretettel: Zu
Nagyon örülök, hogy téged is szíven talált ez az esküvő, drága Zsu.
Talán minden pár ilyen meghitt esküvőre vágyik, kettesben, s végül, elrontják a hatalmas vendégsereggel…
Köszönöm szép soraid.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida!…Mint a mesében!
Ölelésem: Ica
Valahogy úgy éreztem, hogy megérdemlik…
Ölellek!
Ida
Kedves Ida!
Itt jártam, olvastam.
Judit
Köszönöm szépen, Judit!
Ida