Akszinja Nyiszovszkij egy békés orosz család egyedüli gyermeke volt. A jó neveltetése miatt – mily meglepő – jólnevelt volt, illemtudó és nyitott a tapasztalatokra. Egyedül egy dologhoz nem értett; a hajvágás pokolian nehéz művészetéhez. Apja nagy fodrászmester lévén Szentpéterváron innen és Leningrádon túl, a lány gyerekkormától kezdve ollókkal játszott, kutyaszőrt zselézett és macskákat borotvált. Minden alap megadatott neki, és mégsem tudott hajszobrászkodni. Apja persze mélyen hallgatott erről a családi tragédiáról, sőt, mikor az ügyfelei kérdezték, mikor fog a kis Akszinja Nyiszovszkij bemutatót tartani tehetségéről, Borisz Nyiszovszkij azt hazudta beteg, és ágyban fekszik – látták iskolába menni, vagy külföldön tartózkodik – látták iskolába menni, vagy eltört a keze, ezt is mondta egyszer, mikor a lány szobájából halk zongoraszó hallatszott. Az asszony, az játszik – magyarázta meg, pedig mindenki tudta, hogy az a nő újságot nem tud olvasni, nem hogy kottát. Szép lassan a vendégek is beletörődtek abba, hogy hiába faggatóznak a lányról; visszatértek a jó öreg témák; a kártya, a politika és a nők.
Történt egyszer, hogy Akszinja Nyiszovszkijnak megnőtt a haja. Amolyan trubadúrosra, illette ezzel a jelzővel oly szellemesen az anyja. Utánanéztem én ennek, hogy a kedves olvasó ne bajlódjon vele; francia nemesember, aki saját költeményét énekelte hangszeres kísérettel – hangzik a meghatározás lexikálisan. Biztos, hogy Akszinja Nyiszovszkij vígan dalolna lanttal a kezében kedvese, Igor Virjanov ablaka alatt, de hogy ennek mi köze van a hajához, azt bízzuk Marija Nyiszovszkij fantáziájára. Borisz Nyiszovszkij elfoglalt üzletember, vagy üzlettel rendelkező ember – ahogy tetszik – lévén nem szívesen váratta meg a kuncsaftokat holmi sajátgyermek-hajvágás miatt; így adott egy ollót lánya kezébe, és bezárta őt a fürdőszobába annak reményében, hogy Akszinja Nyiszovszkij nem tesz kárt magában, és azt a röpke két órát, míg be van zárva, hasznosan tölti, és saját szépségére vagy kárára, de időt fordít és tanul.
Akszinja Nyiszovszkij hosszú percekig meredt a tükörre bamba tekintettel és kilátástalanul, majd az ollóra, és ismét a tükörre, s ezt követően hirtelen felindulásból a hajába metszett. Kikukkantott összeszorított pillái alól, és örömmel konstatálta, hogy nemhogy a szemét nem szúrta ki, de a levágott tincs nélkül is jól áll a haja. Ezen felbuzdulva szelte göndör haja hullámait hevesen; egyszer a fülébe is belevágott, meg az orrába, persze nem az ügyetlensége miatt, csupán a véletlenek hozták így.
A végeredmény inkább a véghez volt hasonlítható, mint eredményhez. Akszinja Nyiszovszkij a két szép kezével is magának eshetett volna, akkor is ugyanígy nézett volna ki – mint egy kopaszodó őrült. Bár egy bizonyos szögből nézve egész tűrhető volt, de hát nem sétálhat úgy az utcán, hogy minden polgár ugyanabból a szögből lássa. Borisz Nyiszovszkij elmormolt egy miatyánkot, keresztet is vetett kétszer, majd még egyszer a biztonság kedvéért, és remegő kézzel nyúlt a kilincs irányába. Amit bent látott, szemtelenül arcon vágta. Úgy borította be a helyiséget a haj, mint a frissen hullott hó, és középen egy ember, aki a lányára hasonlított, de első ránézésre nem ismerte fel. Éktelen haragra gerjedt. A gyereket fülön ragadta – ami majdnem a kezében maradt -, és a szobájába repítette a kirántás lendületével szegény Akszinja Nyiszovszkijt, aki csak úgy nyekkent; majd rázárta az ajtót.
Annál nagyobb szégyen nem érhet egy derék fodrászembert, mint hogy az egy szem gyereke ilyen hajjal mutatkozzon. Bezárta a szobájába, úgy gondolta, vár egy kicsit, mondjuk úgy két-három hónapot, és a lány haját elviselhetőbbé formázza, maximum majd azt mondja, ez a divat Franciaországban; csak nőjön már az a haj!
Az elkövetkező napokban Borisz Nyiszovszkij ingerült volt; félrevágott, elvágott, megvágott és bevágott, figyelmetlenül ollóval csavarta be a nénik haját, teletűzte csattokkal a férfiak szakállát, még egy galamb bajszát is megpróbálta levágni. Lánya már hetek óta a szobájába volt zárva, s az asszony titokban maradékot gyömöszölt az ajtó és a küszöb közé, és vizet csurgatott a kulcslyukba, mindezt persze Borisz Nyiszovszkij háta mögött; nem merte férje álmatlan éjszakáit tetőzni alattomosságával.
Eltelt két hónap és Borisz Nyiszovszkij kábán és bevérzett szemekkel állt lánya ajtaja előtt. Körmével feszítette fel az ajtót, és ollóját rák módjára csattogtatta. Akszinja Nyiszovszkij az ágyán ült, megmaradt hajszálait számolgatta, és katonás rendben terültek el az ágyán a legkülönbözőbb módszerekkel és gyöngyökkel fonott hajtincsei. A lánynak a fél hajállománya kihullott. Időskori kopaszodás, hosszan tartó láz, diéta illetve egyoldalú táplálkozás, rossz vérkeringés vagy/és vitaminhiány a sivár fejtető kiváltó okai, döntse el a kedves olvasó, hogy jelen esetben melyek a legvalószínűbbek. Borisz Nyiszovszkij halálsikoly kíséretében kiviharzott a szobából, és a történteket követő napokban emberek tucatját kopaszított meg, fésült halálra, döfött le hajsütővassal és fullasztott vízbe hajmosás közben.
Borisz Nyiszovszkij börtönbe került mészárlásért. Életfogytiglanig tartó orosz valóság várt rá, amiből korai elhalálozása miatt nem sokat töltött le. Akszinja Nyiszovszkij ragasztópisztollyal és celluxszal járja az éjszakát gyanútlan áldozatokra vadászva. Haja dús, kusza, sokszínű, és csomós a ragasztótól, mintha az összes áldozatát a fején hordaná.
5 hozzászólás
Ez az eredmény, ha a szülő akarja meghatározni a gyereke életét…inkább mindenki valósítsa meg a saját álmait.
Kedves Dende,
jól szórakoztam Akszinja szenvedésein és hajtalankodásain.
Kellően tréfás és kellemesen ijesztő! Olyan elegye két műfajnak, amiből sohasem elég.
Sajnos a cím elég semmitmondó – inkább olyan, mintha csak behatárolná, mi az, amiről olvashatunk (olyan: ez meg egy mese lesz, amiben lesz feszültség). Alcímnek megteszi, de kigondolhatnál neki egy igazit is. Így kicsit cikk-hatású az egész, pedig a történet nagyon jó! Jobb címmel lehetne 6-os is!
Néhol sikerült belegabalyodnom a mondatszerkezeteidben, s lehetne itt-ott egyszerűsíteni, de összességében olvasmányos, jól felépített sztori. Gratulálok! Engem megfogott!
Szia!
Ez nagyon jó, élvezettel olvastam.
Szeretettel: Rozália
történetem Gogol Köpönyeg című műve alapján készült… nem. történetem abban a világban él. a XVI. sz.-i orosz realizmusban, ahol cári bürokrácia van, és csinovnyikok tengetik az életüket, ők a tömegemberek, akik senkinek nem használnak, szürkék és egyformák.
kedves Arthemis!
köszönöm az olvasást! a gyereket terelni kell az úton, nem pedig magunk után vonszolni.
kedves Müszélia!
örülök, hogy tetszett. a stílus magával vonzza a narrátor gúnyolódását, és az apró részletek kifigurázását, valamint felnagyítását, egyfajta karikatúraként.
kedves Kuvik!
igazán örülök, hogy megfogott. a cím miléte egyszerű; egy valós történet, én próbáltam magamnak hajat vágni, végülis ez ihlette az egész történetet. a saját káromra, kifejezésemre adtam ezt a címet.
kedves Rozália!
köszönöm, hogy rendszeres olvasóm vagy. =)
baráti üdvözlet, d