E pluribus unum (egy a sok közül, ….)
Lassan ment a terasz felé. Élvezte meztelen talpa alatt a fű hűvösét, jó volt hallgatni a naplementének örülő rigók harsány kiabálását.
És jó volt hazatérni.
Bár csak pár napot töltött távol, úgy érezte, hónapokat nélkülözte a kert látványát.
Leült a kerti székre, és akkor vette észre a nyitva hagyott ajtót, akkor hallotta meg a hangokat. A szeretkezés félre nem ismerhető hangjait.
Nem kellett nagyon fülelnie, hogy felismerje férjének dünnyögő morranását, ismerős volt a rá felelő simogató női kaccanás is.
Már régóta sejtette, már régóta nem fájt, ……
Ült a teraszon csendben, és várt.
Ismerte férje hevét, tudta, hogy nem kell sokáig várnia.
A jóllakott morranás után egy elégedett sóhaj, aztán az öngyújtó sercenése.
Ismerős volt a rítus, felejthetetlen az évek óta elhangzó mondat: három dolog remek az életben, előtte egy konyak, utána egy cigaretta.
Hang nélkül csúszott félre az ajtó, megjelent a nyílásban a ház ura. Mellkasán a bozont a szeretkezéstől még csatakos, csípőjén egy törölköző. Felesége láttán kővé fagyott arcán az öntelt mosoly.