Életemet, mely egy fehér-fekete sakktáblán játszódott, most elmesélem. A történések nagy részét elnyelte a hétköznapok szürkesége, hogy emléknek sem maradjanak meg. Az a kevés ünnep, ami nekem jutott, az is eltűnt egy feketelyuk végtelen sötétségében.
A fenn maradt történetek mélyen vésődtek az emlékezetembe, a maguk fájdalmával, csöppnyi örömeivel. Gyermekéveim, kora ifjúságom megélt igaz története ezek a sorok, amit most közreadok. Nem öltöztetem ünnepi ruhába életem darabkáit, maradnak, úgy ahogyan élték mindennapjaikat.
A lomb nem terebélyesedik, nem hozhat virágot, sem gyümölcsöt az a fa, melynek nincsenek gyökerei. Kerestem, kutattam állandóan, honnan jöttem és hová tartok ilyen egyedül, ilyen árván. Égig érő árnyék követett mindenhová, amerre csak léptem, ha megingott alattam a talaj, nem volt miben megkapaszkodnom. Nem panaszkodtam, nem volt kinek, lebegtem korlátok között szüntelen. Volt, hogy a földre estem, de vigyáztam soha ne sározódjak be, nem lett volna, aki megvédte volna gyermeki lelkemet.
Földesi Ilona a szüleimtől örökölt nevem, ők, és akik közel álltak hozzám, Ilinek, Ilikének hívtak. Fiatalon több becenevet vettem fel, mert nem szerettem az Ilona nevet, amit a nagymamám után kaptam. A Földesi név magyarosított. Mindig érdekelt, hogy a nagyapám miért magyarosította, de hiába kutattam. Valószínű az 1898-1914 közötti névmagyarosítási hullám hatására magyarosíthatta a nevét. Eredetileg Frauendorfer Viktor volt a nagyapám neve, szabómester volt a foglalkozása. Kutatásaim során akadtam a név eredetére. Mária Terézia telepítette hazánkba ezeket a családokat, akik többnyire iparosok voltak, volt, akiknek nemesi rangot, földbirtokot is adományozott.
Frauendorfer Ferenc a nagyapa testvére, aki asztalos volt, az ő lánya a Mili, vagyis Emília, az én keresztanyám. Nagyon irigyeltem a neve miatt, amit én oly szépnek találtam akkor. Ennél a családnál nevelkedett rövid ideig József Attila, Monoron az akkor Állomás utca 2-ben.
Folytatás köv.
12 hozzászólás
Szia oroszlán! 🙂
Már el is kezdted ünnepi ruhába öltöztetni a héthöznapjaidat, bármennyire nem ez volt az eredeti szándékod.
Bevallom, megleptél prózai megjelenéseddel, hát kíváncsian vetettem magam soraid közé.
Várom a folytatást, mert már ez a beveztő rész is könnyekre fakasztott, hiszen annyira mélyen kezdtél, hogy nem szégyellem az elérzékenyülést, amit akaratlanul is kihoztál belőlem.
…és ez csak a felvezetés.
Azt már előre látom, hogy jó sok papírzsepit kell előkészítenem a továbbiak olvasása előtt.
Bevásároltam, jöjjön a folytatás! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin, hogy elolvastad a prózámat.
Nem kell szégyelni ha bárki elérzékenyül, mert nem egy vidám történet az enyém.
(zömmel versek vannak a könyvben)
Remélem nem fogsz csalódni benne.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Amikor rátaláltam erre a nem rég feltett részre, eszembe jutott, hogy hasonló címűt már láttam az oldalaldon, ezért oda mentem. Gondolom az előzőleg feltett két rész is ennek a könyvnek egy-egy darabja. Most elolvastam mind a hármat.
Azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Gondolom ez igaz is, és ha ez már a megszépült verzió, akkor bele sem merek gondolni, hogy milyen lehetett átélni. Olyan szomorú gyermekkorod volt, hogy összeszorul az olvasó szíve.
Örülök, hogy a végén megérkező szerelem valamelyest feledteti a felejthetetlent.
Olvasom itt lejjebb, hogy ez a könyv többnyire versekből áll, de az ide kirakott prózai részek azt mutatják, hogy érdemes lenne több prózát írnod, mert azt is nagyon jól csinálod. Megragadod az olvasót, és a lefestett képekkel nem is engeded el. Nekem tetszik ahogy prózát írsz.
Üdvözlettel: János
Kedves János!
Nagyon köszönöm és megtisztelő a figyelmed!
Igaz, hogy vannak itt már részletek az elbeszélésemből, de úgy gondoltam, legyen itt az egész folytatásokban, mert sokkal több rész van és úgy lesz egész.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica! Önéletrajzi regényt nagyon nehéz írni, én nem mernék rá vállalkozni. Sok a "buktató" – mennyire merjen kitárulkozni az ember, ha magáról ír? Ígéretesen kezdődik, remélem hamarosan olvashatjuk a folytatást! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Valóban nehéz, de őszinte vagyok, a valóságot írtam meg, így lehettem hiteles. (remélem lejön)
Köszönöm, hogy olvasol.
Szeretettel látlak mindig: Ica
Drága Ica!
Keserű gyermekkorod után csak rád talál a fény valamikor. Kíváncsian várom a folytatásokat. Jövök és olvaslak.
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Örülök, hogy hűséges olvasóm leszel.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy felteszed a könyved többi részét is.
Egy időben én is foglalkoztam azzal, hogy kik voltak az őseim. Sajnos Magyarországon annyi világégés volt, annyiszor semmisültek meg anyakönyvek, hogy a dédszüleimnél nem jutottam tovább.
Az előforduló családnevek szerint őseim között szlovákok, törökök, horvátok, osztrákok voltak. A nevem is bosnyák eredetű.
Mélységes mély a múltnak kútja /Thomas Mann/, megszédül aki belenéz.
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy elolvastad a történetem kezdetét és hozzá fűzted a saját véleményedet.
Szeretettel: Ica
Icuka! – Nekem kicsit olvasni utólag, mert a történtek nem sorban következnek.
Azért mindegyiket elolvasom, mert úgy külön is nagyon érdekelnek.
Utólag sajnálom, hogy nem figyeltem, akkor sorrendben olvashattam volna.
Megyek még tovább
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Itt kezdődik folytatásokban a történetem, az előzőek egy kicsit megzavarhattak, ezért bocsánatok kérek mindenkitől. (nem te vagy, a hibás én vagyok, máskor majd jobban átgondolom, hogy mit, mikor, miért teszek fel erre az oldalra:)))
Ölellek szeretettel: Ica