Fodrásznál

-Fodrászhoz menni sosem volt öröm számomra, a borbély ugye pénzbe van, ott várakozni kell, az apró haj szúrja a nyakam, szóval el tudok képzelni ennél kellemesebb időtöltést is. Tetszik vagy nem időnként le, kell vágatni az embernek a haját, így hát a minap én is elmentem a fodrászhoz, ahova nem voltam bejelentkezve, tehát várnom kellett.
-Az üzlet tágas, modernnek mondható, hat fodrásznő dolgozik egyszerre, a várakozók tán tizenketten, tizenhárman lehetünk. Közöttünk egy hatvan körüli pirospozsgás férfi, aki vidékről, érkezett, néhány napot tölt itt a lányáéknál, csak most lejött a borbélyhoz, igaz már a közeli kocsmahivatalt is meglátogattam,- mondja. Hiszen tudják még ebben a korban is tapasztalatokra, van szüksége az embernek.
-Milyen tapasztalatokra bátyám?-kérdi a mellette ülő.
-Mátyásnak hívnak, – mondja, hát olyan tapasztalatokra, hogy itt mérnek-e jobb kisüstit, meg jobb bort, vagy otthon nálunk?
-Na és hol a jobb? – avatkozik a beszélgetésbe egy harmadik várakozó.
-A pálinka tán az enyém a jobb, amit otthon főzök a nagy mosófazékba, azt ugye, nem vizezem, meg olcsóbb is, a bor viszont itt a jobb, igaz valamivel többe kerül, mint otthon, de bor íze van.
-Oszt milyen bort ivott bátyám?
-Fehéret, de mondtam, hogy Mátyásnak hívnak.
A kettővel mellettem ülők meg is jegyzik, -Nézd már, Pisze Matyinak milyen fontos a neve, –ja.
-Bocs Matyi bátyám, de mi volt a neve?
-Mondom, hogy Mátyás.
-Nem a maga neve, hanem a bor neve.
-Mit tudom én, bementem itt a közeli kricsmibe, mondom-, kérek egy nagyfröccsöt, kérdi a kocsmárosné, milyen borból, mondom fehérből, kiöntötte, én meg be, jólesett.
-Mégis tokaji, balatoni, villányi, vagy milyen?
-Mindegy az, csak jó legyen, ez meg jó volt.
-Otthon a faluba milyen bort iszik? –kapcsolódik a beszélgetésbe, egy újabb várakozó.
-Tudják, az úgy van, hogy otthon a törzshelyem a „Kis Piszkos”, Józsi a kocsmáros tudja, hogy fehérbort iszom, csak azt kérdezi, hogy hány tablettásat Matyikám? Én meg mondom, hogy három, négy, vagy öt.
Ezt már olyan beleéléssel adta elő az öreg, hogy az egyik fodrásznő hátra is szólt, hogy csendesebben uraim!
-Mátyás gazda, és mi a különbség a három és öttablettás között?
-Azt nem tudja senki, hacsak az nem, hogy a hármasat marmonkannából, a négyeset demizsonból az ötöset meg a tégelyből méri a Józsi.
A hallgatóság jót derül az előadáson, Mátyás is jól érzi magát, az idő is jobban telik.
-Képzeljék el, van már vagy két éve, délután kapálásból kerekezek hazafelé, beugrok a Kis Piszkosba, nagyon ki voltam tikkadva, már az ajtóból kiáltom Józsikám három decit a háromtablettásból, ahogy leülök, arra leszek figyelmes, hogy két idegen úrféle odamegy a Józsihoz, és arról faggatják, hogy mi az a háromtablettás, mire a Józsi, az öreg csak így hívja a háromputtonos aszút. Erre a fenti vitrinből kivesz egy üveget, felbontja, és abból hozta ki a három decit. Emberek olyan finom bort még nem ittam.
-Na és a pálinkája milyen?

– 2.-

-Nem akarok dicsekedni, de jöjjön közelebb, kóstolja meg, azzal a belső zsebéből előhúz egy laposüveget, és odanyújtja a kérdezőnek. Ahogy kinyitja az üveget kellemetlen cefreszag, tölti meg a helyiséget, a megkínált belekortyol, majd köhögve, prüszkölve fuldoklik, ki-kilötyögtetve az üveg igencsak „illatos tartalmát”. Kínjában visszanyújtja azt a gazdájának, aki harsányan kérdi, tán nem ízlik? Választ sem várva jókorát húz az italból, majd tovább kínálja, vagy hárman elutasítóan rázzák a fejüket, a negyedik elfogadja, és meghúzza, persze megköszönni ő sem tudja, csak a feje vörösödik. Közben a fodrászat kezd úgy kinézni, mint egy tüdőgondozó, ahol a páciensek fele már a végét járja, az illat, pedig leírhatatlan. A fodrász hölgyek is méltatlankodnak, hogy ez nem kocsma, meg, hogy jobb lenne, ha a kedves vendég elhagyná az üzletet, az öreg azonban nemhogy elmenne, a személyzetet is megkínálja a bűzös itallal.
-Ne legyen már olyan szigorú kedveském, húzza meg, ne mérgelődjön!
-Ha nem hagyja abba rendőrt, hívok. – Így az üzletvezetőnő, de nem hívott, és az „előadás” folytatódott.
-Szóval nem iszik velem? Választ sem várva húzott egy jó nagyot az üvegből. Ki kér még?
Nincs jelentkező, akik ittak belőle tagadólag a fejüket, csóválják, és még mindig levegő után kapkodnak. Az öreg feláll, és egy fiatalember kezébe nyomja pálinkát, aki szabadkozik, de hamar belátja nincs menekvés, fenékig, vezényel Mátyás, és a fiú megissza az üveg alján lévő szeszt. Persze ő is levegő után kapkod, vörösödik a feje, legalább az ital elfogyott, gondolom, ami igaz is, de a hatása csak most jelentkezik igazán. A várakozók egyre hangosabbak, a mi Mátyásunk, pedig elkezd énekelni.
-A várakozók józanabb része már a zenés felár miatt aggódik.
-Valaki megkérdi, te Matyi, milyen pálinka volt ez?
-Vegyes.
-Mit vegyítettél?
-Cokorrépát, meg almát.
-Cokorrépából pálinkát? Ilyet még nem is hallottam.
-Nem is hallani kell azt, hanem inni. Azzal tovább dudorászik.
-Az egyik széknél éppen kész lett egy vendég, a fodrásznő udvariasan Mátyást szólítja.
-Még nem én következem, nem baj, jöjjön már, majd halkan hozzáteszi, előbb megszabadulunk magától.
-Nagynehezen feláll, megtántorodik, majd kis segítséggel beül a székbe, átmenetileg elcsendesedik a fodrászat, azért csak átmenetileg, mert kisvártatva hangos horkolás töri meg a csendet. Az iménti ivócimborák közül az egyik felkiált, nézzétek Pisze Matyi elaludt.
-Hazafelé sétálva azon gondolkodom, hogy fodrászt kéne váltanom, vagy mégsem!?