Emlékezni fogsz rám?
Az éjszaka közepén fordul át a ma a holnapba, tegnappá válva. Állítólag az idő mindig múlik…
Akkor nem lesz "lesz"? Nem lesz holnap? Mindig csak tegnap volt? Ha így van, mi történik velünk? Vagy akkor csak azt kérdezhetem: mi történt velünk? Nem lehet, hogy az idő csak múlhat… Nem lehet, nem lehet.
Én akarok "lesz"-t! Meg akarom kérdezni: mi lesz velünk – veled s velem? Meg akarom kérdezni mindennap – holnap és azután és azután, hogy: hogy vagy? És ott akarok lenni, mikor a sok "lesz"-ből "volt" születik; mikor a máink, a holnapjaink emlékké szelídülnek.
MOST azt szeretném, hogyha akkor LESZ, még mindig veled gondolhassak vissza a VOLT-ra, és együtt éljük meg a "lesz"-beli "most"-okat.
Emlékezni fogsz rám?
2 hozzászólás
Szia!
Tetszik az elmélkedés szerű prózád, ahogy a lesz és most szavakat használod
a mondatokban.
Ági
Szia Ági!
Köszönöm. 🙂
Judit