Határozottan féltékeny volt a férfi, ahogy figyelte feleségének és a kutyának a játékát.
A kutyán látszott, hogy jól érzi magát, és úgy kapkod az asszonynál lévő labdáért, hogy a kezét meg ne sértse. Amikor a foszlott bőrdarabot megszerezte, a nőtől távol leült. Fejét félrehajtva, nyelvét lógatva csak ült. Mintha vigyorgott volna, és esze ágában sem volt szót fogadni.
A férfi morcosan gondolt arra, hogy ha ő hívja, a kutya a kiképzésen tanultak szerint cselekszik. Jobbról megkerüli és leül a bal lába mellé. Feje a gazda térdével egy vonalban. Előírás szerint.
Csak üvölt róla a kelletlenség, a méla undor, hogy már megint zaklatják. És alig várja a jelet, hogy mehessen.
Az asszonynak nem fogad szót. Ha hívja, inkább elszalad, és várja, hogy imádata tárgya menjen utána. Aztán összebújnak egy ölelésben. Az asszony dünnyög, hogy „te szépségesen gyönyörűségesen büdösséges dög”, a kutya meg nyüszít a gyönyörűségtől. Olyanok együtt, mint két kerge kölyök.
Hiába magyarázza feleségének, hogy kár volt kiképezni a kutyát, mert teljesen elrontja a következetlen szeretetével. Nem érti meg, csak nevet, hogy őt nem a fegyelem érdekli, hanem a szeretet. Márpedig a kutya őt szereti. És ha szükség lesz rá, majd hallgat a hívó szóra, mert tudja, hogy mikor mit kell tennie.
A férfi irigy féltékenységgel nézte az asszony és kutya együttesét.
Csettintett egyet, és elégedetten látta, hogy a gyönyörű német juhász megmerevedik, lehajtott fejjel megindul őfelé.
De elégedettségét elrontotta a kutyából sugárzó ellenszenv.
3 hozzászólás
Azt hiszem az ÚR valamit elrontott. Az "iskola" is kell, meg a felhőtlen szeretet is. Legalábbis én, a kettőt ötvözöm. Ha fontos akkor fogadjon szót, egyébként meg persze hogy
"te szépségesen gyönyörűségesen büdösséges dög",.
Kedves Ildikó!
Unokahúgom kutyaoktató, így találkoztam már hasonló szituációval, amit leírtál. Bennem is hasonló gondolatok ötlöttek fel, amikor láttam, hogy a kutyákat, hogyan trenírozzák. Aztán persze megnyugodtam, amikor azt is láttam, hogy a gazdik nemcsak vezényszavakkal traktálják az szeretett ebeket, hanem ott van az a bizonyos ölelés is. Be kellett látnom, hogy mindkettőre szükség van. A szigorra és a szeretetre is. Akkor az eb egyszerre lesz jól nevelt kutya és hűséges társ.
Tetszik az írásod! Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
Köszönöm a véleményeteket. Sajnos én képtelen vagyok szigorkodni. Adolf vissza is él vele. Viszont én élvezem a szeretetét. -matyi