Adolf hosszan tartó, kemény munkával macskátlanította a kertet, az udvart. Mióta macskakörben híre kelt, hogy barátságosnak éppen nem mondható a madárgyilkosokkal, azóta ők lapos- kúszásban, lábujjhegyen mernek csak elosonni a kerítés mellett. Azt gondoltuk, hogy végre a madarak zavartalanul élvezhetik a háborítatlan gyümölcsös nyugalmát. Macska se közel, se távol. Gondoltuk mi, de a sunyi kis szőrgombócok más véleményen voltak.
Egyik reggel az előszobában csípős, penetráns bűzt éreztem. Nem értettem, honnan jön a szag, az eredőt nem találtam. Amíg ki nem nyitottam az ajtót. Az ajtófélfán még nedvesen csillogott egy folt. És árasztotta a szagot. Adolf lapockáján kakastaréjként állt fel a szőr, idegesen kereste a folt-tevőt. Nem láttam semmit. Az ajtót lemostam, – én naiv – azt gondoltam, hogy ennyi volt. Másnap reggel újra erős, csípős szag terjengett az előszobában. Adolf dühösen morgott, tüsszögött, az ő érzékeny szaglószervét jobban irritálta a bűz, mint az enyémet. Mit tehettem? Ajtómosás, fertőtlenítés.
Másnap reggel megismétlődött az előző napi szagosítás. Most már nem csak a teraszra figyeltem, hanem átnéztem a szomszéd kerítésére is. Az oszlop tetején vígan mosakodott egy fekete macska. Álnok, zöld szemével meredten figyelte, hogyan próbálok bevetni újabb adag fertőtlenítőt vizeletének eltüntetésére. És közben, komolyan mondom, röhögött.
12 hozzászólás
Szia!
Nekem is van egy fekete macskám, jól ismerem az "te csak azt hiszed, hogy túljársz az eszemen" típusú röhögését… 🙂
Hát igen, a macskák alázatra tanítják az embert: mindig szembesülök a korlátaimmal 🙂
Ági
Kedves Matyi!
Antoniusnak igaza van, ez valóban figyelmeztetés. Amit Adolfnak nem árt komolyan venni. Egyébként pedig van egy megoldás a vizeletszag ellen: egy saját kandúr…
Nekem egy kutyám van, és ő is tud néha mosolyogni – de nem ilyen gonoszan. Mindig is tudtam, hogy megátalkodottak ezek a macskák… (Sicc!) 🙂
Na, de a tárgyra térve, nekem tetszett ez a kis szösszenet, jót röhögtem rajta, bár Te biztosan szörnyű kínokat élhetsz át (nem is a takarítás, mint inkább a szag miatt).
Üdvözöl:
Réka
Én is röhögtem! Egy baj van én nem szeretem a macskákat!!! úgy hogy elképzeltem ha… nahát… tetszett ez a kis szösszenet nekem is!
Barátsággal Panka!
Nekünk volt már macskánk, de azok nem voltak ilyen elvetemültek, szerencsére. Viszont ezek után nem fogok kockáztatni. Maradok az ebhatalomnál. 🙂 Írásodhoz gratulálok, a macskákhoz kitartást kívánok. 🙂
Üdv.: Hópihe!
Kedves Matyi!
Mindez azt bizonyítja, hogy a macskák bizony nagyon is okosak, mert időnként túljárnak az ember eszén. Egyébként a "jelzőkészülékük" förtelmes bűzt áraszt. De ők ezt kapták a Természettől, nem tehetnek róla.
Én ennek ellenére szeretem és tisztelem a macskákat. Sok örömöt szereztek nekem.
Üdvözöllek: Kata
Adolfnak sárgalapos figyelmeztetés.
Tetszett. Gratulálok. a.
Kedves Matyi!
A macskák eszén lehetetlen túljárni. Mindent elérnek, amit akarnak. Tetszett az írásod!
Szeretettel: Rozália
Hát igen, ezzel a problémával én is sokszor szembenézek, miután nekünk is van egy pár macsek a háznál. De hát, szeretjük őket, és mint ahogy Kata mondta, ezt adta a természet.
Jó volt az írás. Tetszett.
Micsoda alattomos macskák…nekünk égen volt, de mivel baba voltam nem emlékszem rá, a történeted viszont tetszett.:)
Ajaj, ez nagy baj! Ha valahová odaszokik egy macsek, az ezentúl oda fog járni. Hacsak Adolf meg nem rángatja a bundáját.
Próbálj az interneten rákeresni: macska riasztó – esetleg 3. szóként: spray.
De ne az ajtófélfán próbáld ki, hanem előbb papíron és szagoltasd meg Adolffal. Ha nem kap sírógörcsöt (értsd elviseli), akkor mehet az ajtófélfára is 🙂