Nincs senkim. Csak ez a napló maradt számomra.Nem tragédiák sorozata történt – bár az történt volna! Akkor is ilyen boldogtalan lennék, de nem vegyülne bele lelkiismeret-furdalás: mindennek én, egyedül én vagyok az oka!
Mi is történt?
Választás elé kerültem. Amerika leghíresebb operaházába ajánlottak szerződést! Úgy tűnt, minden a legjobb úton halad. Szerződés, ami életem legnagyobb lehetőségét nyújtja felém, és társ aki szeret, és akit szeretek…mindez együtt…akárcsak a mesében.
ezután következett a baj: akit szeretek, nem jöhetett velem. Választanom kellett: vagy aláírom a szerződést, elfogadva ezzel egy olyan lehetőséget, ami kevés embernek adatik meg, de elhagyom azt, aki a legdrágább nekem ezen a Földön, vagy elszalasztom életem legnagyobb lehetőségét…és akkor ki tudja megvalósulhat-e életem nagy álma. Aláírtam a szerződést. Menni akartam a gyerekkorom óta szövögetett álmok által kijelölt úton.
Ezek az álmok valósággá váltak. Hamarosan komoly szerepekben mutathattam meg magam a szakmának és a közönségnek, sikert sikerre halmoztam, válogathattam a szerepek között, ismert, szeretett és gazdag művész lettem…Mégis…
Előadás után, mikor visszavettük az utcai ruhát, elköszöntünk egymástól és ki-ki elindult haza a siker okozta örömmel a lelkében. Mindenkit a szerettei vártak otthon, így a boldogságuk teljessé vált, hisz volt kivel megosztani, volt aki velük örült…egyedül nekem nem. Én hazamentem az üres lakásba, és örömömbe végtelen keserűség vegyült. Ha mindezt megoszthatnám vele!Ha mindez az övé is lehetne! De így mit ér???Erre sajnos késő jöttem rá…túl késő…
30 hozzászólás
Kedves Arthemis, meg kellene írni a párját is, mi történik, ha a hölgy a pasit választja – talán egész életében azon kesereg, hogy elmaradt a karrier. Vagy?
Lehet hogy igazad van, erre nem gondoltam. Vannak még más Naplórészletek is, más témában…pedig mikor az elsőt megírtam nem terveztem hogy folytatom.
Tetszik az ötlet, megírom a párját is…ez olyan helyzet, amikor két rossz közül kell a kisebbet választani…
Szia Arthemis!
Történeted megható, de ha elfogadsz tőlem egy nem biztosan jó tanácsot: jól tetted!
Ki kell próbálni dolgokat. A kapcsolatok pedig jönnek és mennek. Ha valaki szeret, az veled van a tengerentúlon is, ha lélekben, az sem utolsó szempont. Mert a lelki kapcsolatok szárnyra kapnak, gyűrűznek tovább. Ha van lelki kapcsolat. Ebben az esetben nincs távolság. Minden áthidalható.
Örülök, hogy megismertelek, most már azon gondolkodom, hogy szeretnélek egy operában is hallani! Milyen furcsa, hogy a zenével szimpatizáló emberek egymásra találnak itt a Napvilágon!
Szeretettel: Kankalin
Szerencsére az emberek nem szoktak ilyen helyzetbe kerülni amit itt leírtam, mert ahogy te is írtad, ma már minden áthidalható…és repülővel még Amerika sincs messze. Ha igazán akarják, megoldhatták volna, hisz ha elég erős a kapcsolat, a távolság nem fogja meggyengíteni, az pedig nem számít hogy 80 vagy 800 km…
Ennek ellenére valós elemek is vannak a Naplórészletben, az egyik valóban az opera…bár nem biztos hogy alkalmas leszek arra hogy operaénekes legyek, viszont van még zenés színház!:D
Én is örülök hogy megismertelek, még az is lehet hogy operában is hallasz majd!:) Legjobban annak örülök, hogy a zene neked is azt jelenti amit nekem…ezek után elkerülhetetlen volt, hogy egymásra találjunk itt.:D
Kedves Arthemis!
Tetszett az írásod. Tudod vannak az életben olyan kérdések amikor a kettő fedi egymást, azaz le kell mondanunk valamiről a másiknak elérése céljából. Örülök,hogy olvashattam!
Barátsággal Panka!
Azt hiszem mindenki kerül az életében olyan helyzetbe, hogy el kell döntenie mi a fontosabb, de nem hiszem hogy a másikról végleg le kell mondani, mert sok mindent meg lehet oldani!
Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!:)
Kedves Arthemis! A "Naplórészlet"-et olvastam Tőled, írtam is hozzá. Ez pedig a "Naplórészlet4". A 2,3? Azok milyen címen futnak? Vagy nem tetted fel ide őket?
Életünk minden pillanatában választanunk kell. A kis dolgokban szinte automatikusan választunk, nem is vagyunk a tudatában sokszor. A nagy dolgokban sokszor és sokat töprengünk milyen utat válasszunk, és bármelyiket választjuk, kísért a gondolat, hogy ha a másik lehetőséget választottuk volna, akkor milyen lenne az életünk. Ezen elmélkedtem én is – általánosságban – az "Ezer életet élni" című írásomban. Hiába tudjuk, hogy a döntéseinket, választásainkat nem lehet visszacsinálni, megváltoztatni utólag, ezért el kell fogadni, hogy jól döntöttünk, és a legjobbat kihozni belőle, mégis időnként úgy érezzük nem jól választottunk. Az írásodban ezt jól érzékelteted, bár én nem dupláztam volna a szöveget…
Kedves Judit, jön a 2 és a 3 is. A főszereplő nem ugyanaz mindenütt.:)
Választani tényleg mindig kell, és igyekszem jól dönteni. Ebben segít az is, hogy átgondolom a következményeket, és azt, hogy ha eljön az utolsó pillanat, azt tudom-e mondani, hogy megérte. Ha igen, akkor megteszem.Talán így a legnagyobb az esélye annak hogy jól döntök.
Megnézem majd a te írásodat is.:)
Nem szándékosan dupláztam a szöveget, de köszönöm hogy szóltál, javítom.:)
Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!
Kedves Arthemis!
Tudod mit mondok én Neked? Helyesen döntöttél. Ilyen alkalom talán csak egy adódik az életben. S nem tudhatod, hogy akivel szeretitek egymást, meggondolhatja magát és utánad megy. Vagy ha nem, akkor nem is biztos, hogy ő lehet egyedül az életedben, aki boldoggá tesz.
Az élet kiszámíthatatlan. Az én egyetlen, igazi szerelmem 40 éves koromban jött el (pedig korábban férjnél voltam, és akadtak más hódolóim is). Mégis, ő az, akit akit életem egyetlen, igazi társának tekintek.
A sorsunk már csak ilyen. Gyakran kell döntenünk, és előre sohasem tudhatjuk, mit hozott volna az idő, ha másként döntenénk. Ezért ne aggódj. Jöhet egy fordulat, amikor majd mindent másként látsz, mint most, amikor még valaki után sóvárogsz.
Írd a naplódat szorgalmasan, sosem tudod, mikor válik számodra kinccsé. Életem regényét naplóim alapján írtam meg.
Adja a jó Isten, hogy sose bánd meg a döntésedet, s légy sikeres a pályádon.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, nagyon aranyos vagy, köszönöm a kedves szavakat!
Ez nem a saját naplóm. Nem szeretek magamról írni, bár lehet hogy lesz olyan naplórészlet is, ami tényleg rólam szól majd.
A párom hagyja hogy menjek az álmaim után, én pedig igyekszem mindent úgy alakítani, hogy mindkettőnknek jó legyen. Tudni kell mi a legfontosabb, és ez is segít a döntések meghozatalában…és az utolsó pillanathoz való előrefutás.
Köszönöm hogy olvastad és írtál!
ÓÓhhh!…Ez a rész meg kimaradt az olvasatomból?…:):):)
Kell Neked hasonló névvel feltenni írást!:)
Van úgy, hogy rossz döntést hoz az ember az életében, csak későn jön rá.
Megható és elgondolkodtató az írásod!
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Sajnos a rossz döntéssel elkerülhetetlenek, de igyekszem…:)
Lesz még néhány Naplórészlet, persze a főszereplő nem ugyanaz mindenütt.:)
Köszönöm hogy olvastad és írtál is. Örülök hogy tetszett!:D
Van valami címjavaslatod?:D
Még nem olvastam az első három részt, de bepótolom, ígérem. Sajnos van, amikor rossz döntést hozunk. Nehéz dönteni, hogy álmaink vágyát, vagy szerelmét válasszuk. Tanulságos napló bejegyzés, hiszen a gazdagság, és a hírnév nem tesz boldoggá, ha nincs kivel megosztanunk.
Üdv: István
Még csak az első van itt és ez, de felrakom a többit is.
Azt hiszem, hogy aki ilyen választás elé kerül, nem tud jól dönteni…valamit mindenképp elveszít ami fontos neki, és nem lesz boldog. Szerencsére ma már ritka az ilyen helyzet, hacsak az emberek ki nem alakítják. Ha pedig valaki képes ilyen helyzetbe hozni a párját…
Köszönöm hogy olvastad és hozzá is szóltál!:)
Kedves Arthemis
Nem tudhatod, hogy ő miért nem ment veled, lehet hogy számára túl sok lett volna az, ha itthon mindent felad, egy számára ismeretlen jövőért. Mert ne feled, hogy csak neked volt lehetőséged oda kint neki meg nem. Lehet, hogy a te érdekedben maradt itthon. Ha ő nem tud kint érvényesülni akkor megmérgezte volna a kapcsolatotokat. Így viszont egy szép emlék marad amíg élsz.
szeretettel elizavetta
Lehet hogy igazad van az egyik főszereplővel kapcsolatban, ezt nem gondoltam végig. Örülök hogy erre is felhívtad a figyelmem.:)
Ez nem a saját naplóm, vannak további részletek, de nem mindenütt ugyanaz a főszereplő.
Köszönöm hogy olvastad és a gondolatokat is, amiket írtál alá.:)
Kedves Arthemis!
Sajnos döntéseinknek következményei vannak, amellyeket viselnünk kell.
Rövid, frappáns elbeszélés, nagyon tetszett.
Üdv.: Zagyvapart
Az is sokszor előfordul, hogy két rossz közül kell választani, lehetőleg a kisebbet. Szerencse hogy ezt a döntést amiről írtam nem nekem kellett meghoznom.
Köszönöm hogy olvastad, örülök hogy tetszett.:)
Szinte mindg választás elé álítják az ifjakat.. vagy a szerelem vagy a munka..válassz!! Általában a szerelem nyer..nos itt nem az történt. Jobb lett volna ha főszereplővel megy az illető. De lehet féltékeny lett volna a sikereire, ami eleve nagyobb gond minthogy nem ment vele. Jobb ez így, szerintem. Talán azóta meg is találta élete párját. " A szerelem múlandó"… Nem ragozom tovább, szia!
Eddie
Szia!:)
Nem tudom hogy lett volna jobb…azt hiszem ez emberfüggő. Most feltettél egy csomó olyan kérdést, amire szándékosan nem válaszoltam, mert nem akartam szűkíteni a lehetőségeket. Azért örülök hogy nem kerültem ilyen választás elé.
Köszönöm hogy írtál és értékeltél.:)
Kedves Arthemis:)
Ha ez a naplórészlet nem fikció lenne, te melyik utat választottad volna?
Nekem azért tetszett az írásod, mert bár rövid, sok továbbvezethető gondolat van benne és olyan döntéseket feszeget, melyek súlya életfontosságú. Én pl nem tudnám a lelki társam magára hagyni, akármilyen lehetőség adódik, mert számomra a legnagyobb érték a szeretet és "aki a legdrágább nekem ezen a Földön" az valóban a legdrágább, benne van a gazdagságom és a sikerem és vele együtt álmodnék, nem nélküle, mert különben, hogy úgy járnék, mint a főszereplőd:gazdag és sikeres, de semmit sem ér vele, mert a lelke nem boldog. A Bibliában egyébként ez nagyon szépen meg van fogalmazva:
"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" /Mk 8,36 /
További jó alkotást: Áfonya
Azt hiszem ez az a pont ahol nem lehet jó döntést hozni. Nem hagynám el akit szeretek. Viszont ha ilyen választás elé kerülnék, bárhogy döntenék félélet várna rám.Szerencsére mindig, vagy majdnem mindig van többféle megoldás, és ha két ember igazán szereti egymást, megtalálják ezeket.
A naplórészletek nagyrészt kérdéseket feszegetnek…azokat is, amik csak eszembe jutnak (mi lenne ha…), és azokat is, amik sokszor foglalkoztatnak.
Örülök neki hogy leírtad a véleményedet, mert így látom ki mit gondol erről.:)
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad!:)
Sokszor kell válaszút elé állnunk, és mindig azt tesszük, amit akkor épp jónak látunk.
Lehet később mikor nem tudod pótolni, akkor már sajnálod, hogy ezt az utat választottad, de előre nem volt látható mi fog történni a jövőben.
Tudod ha előre tudom hogy összetöröm magam, nem indulok el..
Menj tehát tovább a kijelölt utadon, és biztosan megnyugvást találsz valamilyen formában.
Persze mondhat okos dolgokat az ember, mikor ő maga nem került ebbe a helyzetbe. Azért remélem amit kigondoltam valamicskét könnyítetek a belső vívódásodon.
Szeretettel ölellek
Anikó
Én sem kerültem ilyen helyzetbe, és ez eléggé sarkított is. Az életben nem csak két lehetőség szokott lenni, ahogy a feketén és a fehéren kívül ott van a szürke számtalan árnyalata is…csak sokan nem veszik észre. Az igazi kérdés az, hogy ki mennyire veszi észre az adott lehetőségeit, bár ebbe nem mélyedtem bele…talán egy következő részben.
Köszönöm az olvasást és az értékelést!:)
Ismerős történet, illetve a helyzet ismerős. Ahány ember, annyi megoldás erre a dologra. Van az életben olyan, hogy csak két lehetőség között választhatunk. Sőt. Én azt gondolom, csak ilyenek vannak, mert az összes többi a két véglethez vezethető vissza.
Ezt hiszem, ezt vallom.
Az emberek többsége nem gondolja végig az összes lehetőséget, mert ha megtenné, akkor bizony rájönne, hogy csak fekete van vagy csak fehér. Ez persze a végeredményt jelenti. A világ mégis azért színes, mert a döntéstől a végkifejletig az utat is meg kell tenni. Na, az mindig színes. Történeted szereplője jól döntött, mert az a másik, ha igazán szereti, nem kívánhatja azt, hogy miatta lemondjon az álmairól.
Ez csak az én véleményem. Remek naplórészlet. Ez is tetszik.
Ilyenkor nem tudom létezik-e jó döntés. Mikor írtam azt a naplórészletet, eszembe jutott a párom, akit nem tudnék elhagyni, ő pedig nem kéri hogy mondjak le az álmaimról, sőt, támogat abban hogy megvalósítsam őket. A szívem mélyén valahol egyébként egyetértek a főszereplőm döntésével…és nem biztos hogy egyedül marad, lehet hogy sokkal jobbat talál az előzőnél, de erről már nem szól ez a naplórészlet.:)
A másik döntés is lehet jó döntés, amikor marad. Attól függ, mit szeretne a főszereplő elérni? Haladunk az életünk útján. Menet közben is felfedezhetünk értékeket, és az is lehet, hogy nagyobb kincsre bukkanunk, mint amiért elindultunk.
Kedves Arthemis!
Van úgy, hogy túl későn jövünk rá, hogy másképp kellett volna választanunk. Bár nem biztos, hogy ez volt a rossz döntés, mert csak hosszú idő után válik csak igazán egyértelművé. Tetszik a naplórészleted.
Szeretettel: Rozália
Az ilyen választások mindig nehezek, bár az életben vannak alternatívák is, nem így mint ebben a naplórészletben. A legrosszabb lehet mikor valamit mindenképp el kell veszíteni ami fontos, ami az életed része…melyik legyen az…
Szerencse hogy nem a saját életemből veszem a történeteket. Azt hiszem hogy az adott pillanatban az akkori tudásunkkal a legjobbnak tűnő döntést hozzuk…persze az nem vígasz a későbbi megbánáskor.
Örülök hogy ismét itt jártál, és köszönöm hogy véleményt írtál.:)
Kedves Arthemis!
Az én történetem rosszabb lett volna. A szerelmet választottam volna a karrier helyett és mikor néhány év múlva csalódtam benne, megbántam volna a döntést.
Szeretettel: Rita 🙂