Vegyék csak, vegyék! Megjelent a legújabb kiadás, a legeslegújabb – hallatszott a Grafton úton a hírverő hangja. – Ebből megtudhatják a legfrissebb híreket. Vegyék csak, vegyék!
A másik utcában ifjabb Newswrite reklámozta a Times Line Maker első számát. Ha emlékezetem nem csal, akkor valahogy így: „Megjelent a fantasztikus, az utolérhetetlen Times Line Maker, melyből megtudhatják mi történt a városban, az országban, a Földön és azon kívül. Csak öt penny darabja, csak öt penny. Nem szalaszthatják el, rendkívüli hírek, aggasztó hírek, gyilkosságok, lopások és egyéb szaftos sztorik.”
Vettem egyet.
Valóban szaftos kis sztorik voltak: „Yorkshire-ban egy veszett kutya megtámadott egy nyugdíjast; Előkerült Nessie láblenyomata, Barack Obama az első fekete elnök; Harry Potter démonai;…” A munkahelyemre érve az első kolléganőm meg is kérdezte, hogy mit szorongatok a kezemben. A Times Line Maker legújabb számát – adtam meg a választ, s erre ő, mint egy érett alma, úgy ordítozott velem. Milyen szennylapokat olvas az úr – kiáltozta.
– Most vettem a sarkon – feleltem.
– Csak olvassa, csak olvassa! – szólt és el is ment.
Valóban szennylap volt, s inkább csak ilyen városi pletykákról adott hírt, de valami mégis felkeltette az érdeklődésemet. Ez pedig nem volt más, mint TJ Richard Effrod cikke, amelyet itt olvashatnak:
„A Harwichhoz közeli Felixstowe községben egy fiatal srácot, akit személyes okok miatt nem nevezhetek nevén megszállt az ördög, s nem kizárt, hogy mindez azért van, mert túlságosan belemerült Harry Potter világába. A családja, akik teljes mértékben angolok, és semmilyen rokonságot nem mutatnak olyan népekkel, akik körében elterjedt volt a szellemidézés. A családfő szavaival élve: ››Nincs köztünk francia.‹‹ Szabadidejüket csak olyan egyszerű dolgokkal töltötték, mint az esti kártya partik, a délutáni golfozás és a reggeli lovaglás. Egyszerű emberek voltak, az angol korona hűséges szolgálói. A családfő neje egészen a középkorig visszanyúló nemesi háttérrel rendelkezik, hogy számos ismerőse irigy lenne, ha tudná. Többek között rokonának tudhatja (még ha távolinak is) Charles Pepyst. Most azonban súlyos gondok elé nézhet ő, és az egész famíliája. Ugyanis a fia, a fiatalabbik Effrod súlyos pszichés gondokkal küzd. A város római katolikus papjának állítása szerint: ››A fiút megszállta a gonosz.‹‹ Most pedig elszántan igyekeznek kiűzni belőle, s ezért kérnek minden jó angolt, hogy a következő számot tárcsázzák: 1996-12-24. Segítségüket köszönjük!”
Szó se róla, érdekes cikk volt, sőt fel is hívtam volna a számot, ha olyan semmirekellő ok, mint a származásom meg nem akadályoz ebben. Ugyanis nem vagyok idevalósi, az angolt is csak úgy töröm, mint más a lovát. Soha életemben nem számítottam igazán úriasnak, ha szabad ezt mondanom, még modoromban sem vagyok angol, sem szász. Magyar vagyok, aki holmi állásajánlat végett elutazott az angliai Harwichba, és most ott dolgozik, mint eladási ügynök.
Egy valami azonban biztos, hogy továbbra is elszánt olvasója, sőt előfizetője leszek ennek a lapnak.
(Remélem, hogy megkaptátok levelemet kedves otthoniak, így nem kell újat küldenem, ha nem akkor írjatok rám. Megértéseteket köszönöm, és reménykedem továbbra is, hogy az utcánkban lakó Szabó lányt nem fogja az élet olyan helyzetbe keverni, mint amilyenbe engem kevert. Kívánok neki továbbra is sok sikert, és szép pedagógusi munkát. Üdvözlettel: akit ismertek!!!)
2 hozzászólás
Szóval, sztem ezt mesélni kellene: én, aki vagyok ekkor és ekkor kimentem a ködös Albionba, hogy….stb és az utcán, jártamaban keltemben….stb….a cikkben elképesztő dologról számoltak be….a Szabó lányt remélem nem fogják boszorkánysággal vádolni….mert igencsak sokat gondolk rá….és bele is bolondulnék…stb, stb. Csak h valami veleje legyen, eleje, közepe, befejezése…üdv: én
Bennem is felmerült, hogy jobb lenne úgy, de aztán ilyen lett. 🙂 A történet pedig az előző, hasonló címen írt történetem folytatása, amit még nem fejeztem be. Ez csupán egyfajta kitérőt jelent, aminek célja, hogy bevezessen egy új szereplőt, illetve ismertesse, hogy pontosan hol játszódnak az események. Változtatni egyelőre nem fogok, amíg át nem gondolom, hogy mi jöjjön ez után, hogy hogyan kapcsoljam össze a szálakat. Köszönöm a tanácsot!
Oratus