Fiam születésekor érdekes kísérletbe kezdtem. Ha rendszeresen etetem, átcsomagolom, ember lesz-e? És ha ember, milyen ember?
Ma már tudom, hogy amit akkor elkezdtem, még jó pár évig nem fejeződik be, de jó úton járok. A kísérleti alany szépen fejlett, mutatós példány lett. És EMBER. Így, csupa nagybetűvel.
Az elmúlt években a feszültségtől gyakran szikrázott körülöttünk a levegő. Vitáink sokszor voltak hangosak, és meddők. Mindketten konokul és harsányan védtük a magunk igazát. És általában én voltam az, aki visszavonult. Hamar elszállt agyamról a gőz, és képes voltam lélekben megrántani a vállamat: az ő élete. És ezt az életet ő tudatosan építgeti. Igaz, az építkezéshez kell humorérzék. Annak is, aki kívülről figyeli.
Ennek hiányában nem tudom, hogy a tanulmányi osztály adminisztrátora, milyen képpel forgatja majd a fényképét. A diákigazolvány elkészítéséhez olyan képet kértek, melyen a hallgató zakóban és nyakkendőben látható. A kép elkészült. Egyetlen hiánya, hogy magzatom szó szerint vette az ajánlást, és a nyakkendőt csupasz nyakára tekerte.
Szeret játszani a szavakkal.
Volt idő, amikor ha szólított, egy hangot mondott csak. M. Ez jelentette, hogy egyetlenem. Sokáig hívott anyahajónak. Értettem a metaforát. Az anyahajó olyan fix pont az óceánon, ahonnan indulni, és ahova érkezni lehet. Az utóbbi időben hordozórakéta a megszólításom. Érteni vélem. A rakétára nincs visszaút. Ő pedig új életet kezd. Hamarosan költözik.
6 hozzászólás
Kedves matyi!
Nagyon kedves számvetés, örülök, hogy olvashattam, és tetszettek a megszólításaid is!
Ági
Jó, mint mindig. Sőt, nagyon jó. Tömör, szellemes, jól ismert, egyedi hangvétel. Had menjen a gyerek a dógára. Adolf marad.
Üdv neki is, Neked is! a.
Kedves Matyi!
A gyerekek már csak ilyenek. S mi szülök, beletörödünk lassan, hogy a maguk életét kell hogy éljek. nagyon találóak a végén a hasonlatok, nagyon tetszett!
Barátsággal Panka!
Köszönöm a kritikákat. Antonius, Neked külön köszönöm Adolfra utaló megjegyzésedet. Ez azt mutatja, hogy 1, figyelmesen olvasol, 2, jó a humorod. Köszönöm Nektek. -matyi
Néhány sorba besűrítettél egy nem rövid életszakaszt…Tényleg így szokott történni: felnövünk és éljük a magunk életét. Néhány szülőnek nem ártana olvasni ezt az írásodat.
Valóban, rövid történetedben nagyon sokat elmondtál arról, hogy amíg a "maszületett" pici emberből felnőtt lesz, mennyi minden történik, s fejlődése közben időnként micsoda furcsaságok történnek. Érdeklődéssel ovastam a történetedet, s időnként jókat kuncogtam, s körülnéztem, mit szólnak a körülöttem ülők. Nem mondom, jó humora lehet a fiúnak, hogy zakója alatt a nyakkendőt csupasz nyakán kötötte meg.
Tetszet az írásod.
Kata