A zenének szárnya van! el, az egekig emel. Képes arra, hogy magunkat is lássuk felülről és belülről, a zene szellemiségének a magasságából. Képes arra, hogy megnyissa a lelkünket egymás és a zene lényegét képező érzelemvilág iránt is! Csodálatos ez a kombinatív együtt hatás! Igen, kombinatív, mert a zenével érzéseket lehet variálni és indulatokat is lehet gerjeszteni, vagyis a zene alkalmas arra, hogy önmagunkat is akár a zene mágikus hatalmánál fogva kinyissuk a világ felé. A zenéhez nem kell tolmács, a jó zenéhez meg csak értő muzsikus kell, aki azt képes az emberiség részére őszintén, szívből jövően előadni és képes arra, hogy a zeneszerző érzéseit és érzelmet közvetítse a hallgatóság számára4 Nem az a fontos, hogy a hallgatóság ott van-e, vagy sem, ez csak technikai kérdés, hanem az a lényeg, hogy az előadás őszinte, szívből jövő és hiteles legyen és ne manipulatív. A jó zene, az őszinte dallamvilág a zenei műfajtól függetlenül képes arra, hogy a befogadónak élvezetet nyújtva, élményeket szerezve lélektől lélekig, embertől emberig elhatoljon. Közvetítője lehet ennek akár technikai eszköz, hanglemez, magnetofon, rádió, tv, CD. Ez ebben az esetben teljesen mindegy. Egy a lényeg, a színvonal! A zenével, annak előadásmódjával viszont aljas, embertelen ösztönöket, vadságot is lehet gerjeszteni, embereket emberek, a természet ellen uszítani, rombolni! Ekkor kárt, nemcsak anyagi, hanem szellemi kárt is okoz az, aki ilyet alkot, vagy előadásával azzal a céllal, hogy ,,jó bulit" csináljon, meggondolatlan, erre hajlamos embereket kényszerít lelkileg, hoz felfokozott lelki állapotba csak azért, hogy esetleg önmagának, vagy a tiszavirág-életű együttesének kétes értékű hírnevet szerezzen! Az ilyen együttesek naponta tucatszámra tűnnek fel és süllyednek el az élet süllyesztőiben nem számolva azzal, hogy az agresszív, értelmetlen, lelket, testet nyomorító un. ,,zenéjükkel" a pillanatnyi anyagi sikereik ellentételezéseként nemcsak a zenei ,,műfajuknak" okoznak kisebb-nagyobb /anyagi/ kárt, hanem a zeneművészet egészének is! Viszont a zeneművészet kemény, nehéz gyógyulás során ,,heveri ki" ezt. Az emberek rossz emberi tulajdonságként általában hamarább hiszik el a rosszat valamiről, amit nem ismernek a maga teljességében, mint a jót és hajlamosak az indokolt, vagy sok esetben indokolatlan általánosításokra a negatív jelenségek tapasztalásakor. Sajnos ennek a nézetnek a kárát a közízlés sínyli meg, de az nagyon és ez már összetett kérdés. Nemcsak erkölcsi, de hosszabb távon anyagi vonzata is lehet. Amit itt leírtam, csak a zenéről írtam, bár érvényes ez más művészetekre is. Viszont a zenének van a legnagyobb ,,tömegsokkoló" hatása!