Most megint megbántottalak,
és te fújsz rám, mint megszokott,
igazam volt vagy igazad,
mit se szoroz, mit se oszt,
nem űzi messze a gonoszt.
Hát hogy békében ellegyünk,
és ne fájjanak a szavak,
üljünk asztalhoz, és együnk
egymás kezéből pár falat
húst, tormát és kenyérhajat.
Igyunk meg egymásra nézve
egy pohárka bort, vermutot,
vegyük már magunkat észre,
hogy sehová el nem futott,
mi nekünk egymásból jutott.
Minden jó percnek ára van,
köröttünk száz rossz kódorog,
együtt mégis határtalan
minden értelmes, jó dolog;
már ha te is így gondolod.
2 hozzászólás
Megbocsátani tudni kell, a harag nem jó tanácsadó. Egy pohár bor mellett, még vidámabb is lehet. 🙂
Szeretettel:Selanne
A problémák gordiuszi csomóját mindig ki kell bogozni. 🙂
Tetszik a közvetlen szóhasználatod, semmi tekerés, csavarás, csak úgy őszintén. Épp ettől érzi az ember jónak.
pipacs 🙂