Becsengettek egy átlagos órára. Megérkezett az átlagos öltözetű, (hátitáskát leszámítva), átlagosnak éppen nem mondható osztályfőnökünk, történelem és volt földrajz tanárunk. Megvárta, hogy mi, vagyis a 11. b osztály elcsendesedjünk. (Ez sokáig tartott.) Majd köszönt egy jó nagyot. Mi pedig kórusban visszaköszöntünk, de nem volt elég hangos és lelkes az üdvözlésünk, ami talán a dolgozat ígéretének is betudható, ezért megismételte előbb ő, aztán mi. Ez után jelentés következett, azazhogy következett volna, ha mindent rendben talált volna, de persze az élet nem ilyen egyszerű.
– A hetes törölje le a táblát! Ti ketten pakoljátok le a tankcsapdákat – mutatott az első padon lévő három székre.
– Mindenki foglalja el az ülésrend szerinti helyét! – szünet, míg az összes eltévelyedett bárányka megtalálja, hol ül ezen és az osztályfőnöki órán.
– Mindenki pakolja el a flaskáját a padról! A táskának pedig a földön a helye! – hatásszünet; mire mind rá figyeltünk folytatta:
– Az előző órán ennél a pontnál megkérdeztem a c-seket, hogy melyik tanítási módszert részesítik előnyben; a szájba rágósat, vagy a tapasztalatit. Azt mondták a tapasztalatit. Akkor osztály vigyázz!!! – hangzott a határozott felszólítás, ami most nem nekünk szólt. Miután mindenki csendben állt a helyén, hazatelefonáltam, megkérdeztem a feleségemet, hogy érzi magát, hogy van a gyerek. Aztán láttam, hogy testnevelés órára megy az osztályom. Kihajoltam az ablakon, megállítottam Ferit, megkérdeztem minden rendben van-e. Ezután visszafordultam a c-sekhez, akik még mindig vigyáz állásban voltak és megengedtem, hogy leüljenek. Tudjátok nekem is vannak olyan dolgaim, amik miatt aggódom; a családomért, az osztályomért, de most a 11. c a legfontosabb, mert nekik tartok töri órát…
Szóval röpdolgozatot ígértem nektek. – kanyarodott vissza hozzánk. – Ehhez az atlasz használata szükségszerű.
– Odaadja az atlaszát tanár úr? – kérdezte Nagypo Fanni.
– Nem, mert másoknak sincs itt, ez velük szemben igazságtalanság lenne.
Ez után kedves atlaszt nélkülöző, csupa száj osztálytársam dünnyögött valamit az orra alatt.
– Óra után mesélek neked egyet jó? – fordult még hozzá a tanár és a dolgozatok után nyúlt.
Miután az A és B csoportos feladatokat az első padokban ülőknek szám szerint kiosztotta és rájuk parancsolt, hogy rá sem nézhetnek, amíg nem szól, vezényelni kezdett:
– Megfogja! Hátraadja! Ráírja a nevét! Indul a tíz perc, jó munkát!
A dolgozatírás eseménytelenül telt, leszámítva, hogy Nagypo Fanni összebalhézott Kukor Icával, amiért ő nem volt hajlandó súgni félve a beígért egyestől.
Miután a dolgozatokat, amik gondosan csoportonként voltak válogatva és mind egyazon irányba néztek összeszedte, a tanár úr mesélni kezdett:
– Nagypo Fanni, ismered nyuszika történetét?
– Nem.
– A róka kitalálta, hogy meg kéne verni a nyulat. Szólt is a majomnak. Az megkérdezte: – Miért verjük meg? – Hát, ha van rajta sapka, azért, ha nincs, akkor azért. A nyuszin nem volt sapka, megverték. Másnap a róka ismét kitalálta, hogy verjék meg a nyulat. – Most mért’ verjük meg? – kérdezte a cimbora. Kérjünk tőle cigit! Ha füstszűrőset ad, azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért. A nyuszika visszakérdezett milyet kérnek, mire a róka: – Figyeled, már megint nincs rajta sapka és jól elnáspángolták szegény nyuszit.
Mi a tanulság? Kukor Ica teljesen mindegy, hogy mit csinál, találsz rá módot, hogy piszkáld.
Te meg ne forgolódj fiam, mint az idegbajos ventilátor, mert elesel, megütöd magad, ütődött leszel, és mit kezdünk akkor majd veled?
Kicsengettek, de az osztályból alig mozdult ki egy-két személy.
– Szóval Fanni, azt ígértem mesélek.
– Igen, arról, hogy miért nem adta oda az atlaszát.
– Nem, azt már megbeszéltük. A mese egy kismadárról szól, akit meg akar fogni a macska. Eltört a szárnya és gyalogosan menekül a hideg hóban. Beszalad az istállóba, kéri a tehénkét, hogy bújtassa el, mert különben őt megeszi a macska. – Gyere ide alám, rád pottyantok egyet, ott majd biztos nem talál meg. Így is tettek. De mire bejött a macska, a kismadárnak olyan jó melege lett a tehéntrágyában, hogy fickándozni kezdett. A macska észrevette, kihúzta és megette.
Mi a tanulság? 1. Aki tojik a fejedre nem biztos, hogy az ellenséged. 2. Aki kihúz a bajból nem biztos, hogy a barátod. 3. Aki benne van a szószban, az ne fickándozzon. Rád ez vonatkozik leginkább.
12 hozzászólás
Ilyenek a nem mindennapi töri tanár módszerei, talán használnak is ha nem előbb, akkor utóbb.
Hhahahahaa! Nem semmi fazon lehet. 🙂 Bírom az ilyen tanárokat.
Üdv.: Phoenix
Köszi a hozzászólást Phoenix, én is bírom.
Delory
Na ennek a tanárnak én is szívesen járnék az órájára, mert nem csak a tananyagot lehet tőle megtanulni.:)
Hát igen, legalább az osztályfőnök jó, ha már az osztály nem is.
Delory
Szia!
Jól megírtad,hát igen a ventilátor és a tankcsapda ismerős..én is bírom a humorát:)nem unalmasak a töri órák:)
Szeretettel: Amaryllis
Köszi!
Tervezem, hogy más nevezetes órákat is megörökítek még…
Szeretettel: Delory
kedves Delory!
Rég vettem részt történelem órán, de az általad felvázolt helyzet visszarepített a múltba. Jó volt újra átélni a röpdoga körüli pillanatokat.
A.
Kedves Andrea!
Örülök, hogy emlékeket idézhettem fel benned ezzel a kis írással. Néha a valóság humorosabb tud lenni a képzeletnél. 🙂
Delory
Tetszett:)
Az útolsó mese a Nevem senki című filmből van (Terence Hill meséli, kicsit másképp):)
Pityu
Nagyon tetszett, jó humorral írtál igazán mulatságos történetet!:)
A család csak bámul, hogy mit kuncogok én itt magamban a számítógép előtt…hát az idegbajos ventilátort! 😀
Bestia
Örülök, hogy tetszett, humoros stílusban mást még nem nagyon írtam, de eredeti tanáraimat, azt hiszem meg kell örökítenem az utókor számára.
Delory