Az ócska kis Lipo-aksi a végét járja. A lélek riadtan fedezi fel, le kéne merülni teljesen, de nem lehet. Nem lehet, mart fáj, mert éget, de a túléléshez szükséges. Az újratöltéshez pusztulnia kell mindennek, meg kell halnia jónak, gyomnak.
Miközben ez tudatosul, szétesik apró darabjaira elvesztve a kapcsolatot önmagával. A végét járja, közben a mélyből törnek elő az energiák. Sötétek, és kavarognak körbe-körbe…összeállva egy hatalmas forgó örvénybe.
Vihar készül. Hatalmas vihar, mely egyre csak növekedik erőt gyűjtve, hogy letaroljon mindent, pusztulást és sivárságot hagyva maga után. Tomboló sötét energiák gyűjtenek erőt, és egymásba kapaszkodva örvénylenek körbe meg körbe, mindent sötétbe burkolva.
Kitörésre készülnek. Magukba vonzanak mindent, ami pusztulásra ítéltetett, ebből gyűjtve erőt a Halál nászához. A Halál készen áll. Kitárja hatalmas szárnyait, melyek sötétség formájában lepnek be mindent, elzárva az utat az utolsó fénysugár előtt is, mellyel együtt a remény is meghalt. Ahogyan körbenéz megtört, beolvasztott környezetén, jéghideg tekintete megdermeszt mindent, majd hideg mosollyal ajkán lecsapni készül, de hirtelen megtorpan.
Valami nem jó, valami nem természetes, hiszen a hatalmas erők közepén van valami más. Valami, ami nem ide tartozik, ami nagyon idegen. Ez mi? Ez más, hiszen ez fehér, ez nem halált hordoz és pusztulást, hanem reményt, születést.
És nem fél. Nem fél felkapaszkodni az útrakész örvénybe, és nem fél megbontani az összhangot. Táplálja őt a remény utolsó lehelete. Ez adja erejét. Ezáltal nő, erősödik, küzd egyre jobban mindaddig, míg felül nem kerekedik, és a sötét erők erejüket nem vesztik a harcban. Feketéből szürke, majd világos lesz, ahogyan csökken az ereje mindennek, ami sötét volt mindaddig, amíg pusztulásra pusztulás nem vár.
Az örvény szétesik, szakadozni kezd, nem marad más belőle csak egy foszlány félhomály, ami eltűnik talán már örökre. A lélek apró kis darabjai összeállnak, mint egy elhasznált régi bűvös kocka, ahol minden helyén van.
A kirakós befejeződött, ő pedig megszületett újra és újra csak azért, hogy újra és újra meghaljon. SaeculaSaeculorum…
15 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Köszönöm szépen mindkét írásodat, kívánom neked, hogy érezd jól magad itt, meg máshol is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Én köszönöm a lehetőséget. Már jól érzem magam,akad itt sok jó olvasnivaló 🙂
Kedves Zsolt!
Nem mindennapi gondolat egy litium polimer akkumulátor lemerüléséről /haláláról/ és feltöltéséről /újjászületéséről/ írni.
Nagyon érdekes volt.
Még sohasem gondoltam arra, hogy ezt meg lehetne írni, de te nagyon jól megcsináltad.
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, no meg az írónak. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Tulajdonképpen másodszor válaszolok, ugyanis véletlen moderáltam magam :). Örvendek, hogy elolvastad és még tetszett is. Köszönöm a pozitív kritikát is. Valójában ez a lítium akkumulátor volt az első ihlet forrása ami rávett, hogy kiírjam magamból az érzéseim. Ezek voltak az első gondolataim melyeket "papírra" vetettem.
Kedves Judit!
Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Jól esett főleg annak a tudatában, hogy tudom sokak számára nehezen értelmezhető, mit is akartam kifejezni 🙂 Ez a lítium akkumulátor volt valamikor az ihlet forrása, hogy gondolataimat leírjam, ez volt az első pársoros nem tudom minek nevezni. Gondoltam legyen ez az első feltöltésem, bár pozitív kritikát nem nagyon reméltem 🙂
Kedves Zsolt! Kedves Iblisz!
Tegnap, azt hittem egy autó, vagy mi, lerobbanásáról írsz, s gyorsan a másik írásodra váltottam.
De, mivel nem jelent meg újabb, visszatértem ide.
S akkor, hirtelen, elkapott az örvény! Már épp azt hittem meghalok, amikor felvillant egy aprócska reménysugár. S akkor ráébredtem, hogy egy végtelen tánc részese lettem. Az élet és halál keringőjének.
Köszönöm ezt a meglepő, szó szerint magával ragadó élményt!
Szeretettel:
Ildikó
U.i.:
Remélem hamarosan lesz még mit olvasnom tőled!
Kedves Ildikó!
Köszönöm elismerő szavaid,sokat jelentenek. Bevallom az újratöltve nagyon közel áll hozzám. Nem csak azért mert nagyon kevés pozitív kritikát kapott, hanem ez nagyon mélyről jött. Igazából lélekben ezt önmagamnak írtam. Ha valaki úgy érzi mint jelen esetben te, hogy az örvény, tánc részese lett akkor az azt jelenti sikerült valamit megosztanom másokkal is. Talán ideje lenne valami kedvesebbet is 🙂
Tisztelettel:
Iblisz
… és újratöltődtem. 🙂
Szia Maitreyi!
Örvendek ha sikerült újratöltődnöd. Ezek szerint, már megérte megírnom 🙂
Tisztelettel:
Iblisz
Kedves Iblisz!
Szeretem az ilyen és hasonló metaforikus novellákat. Nem a Lipo-aksi-t láttam ebben az írásban.
Az emberi lélek vergődését. Rövidre, vagy hosszúra szabott életünk folyamán meghalunk párszor, de mindig van egy szikrányi reménysugár az újratöltődéshez.
… és “A lélek apró kis darabjai összeállnak, mint egy elhasznált régi bűvös kocka, ahol minden helyén van.” Nagyszerű képeket használsz, érzékletes, átélhető novella, élmény volt. Köszönöm.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox_humana!
Köszönöm szépen kedves szavaid. Neked köszönhetően hosszú idő után olvastam el most újra, felidézve a harcot az örvénylő sötétséggel. Sok minden javításra is szorulna de nem teszem mert számomra csak így hiteles. Ez is egy olyan kis pillanatkép:)
Tisztelettel: Iblisz
“Táplálja őt a remény utolsó lehelete. Ez adja erejét. Ezáltal nő, erősödik, küzd egyre jobban mindaddig, míg felül nem kerekedik, és a sötét erők erejüket nem vesztik a harcban.”
Van egy olyan mondás, hogy a remény hal meg utoljára. A sötétet mindig legyőzi a világosság.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Szükség van a sötétre is hogy ragyogjhassanak a csillagok. Nekünk annyi a dolgunk, hogy megtaláljuk a helyes utat az örökös körforgásban, és ne engedjük soha, hogy elhagyjon a remény de ha mégis megtörténik akkor főnixként tudjunk felszállni a mélyből. Legalábbis ez az én hitvallásom:)
Tisztelettel Iblisz 🙂
Kedves Iblisz!
Így van, ahogy írod. A sötétség nélkül nem látszik a világosság sem. Szükség van rá, akkor is, ha jobban szeretjük a világosságot. Már június 21-től sajnálom, hogy bizony minden nap egyre rövidebb lesz és nő a sötétség, pedig az igazi sötét még messze van. Nagyon rossz, amikor már délután 5-kor villanyt kell kapcsolni. A sötétség azonban átvitt értelemben is itt van a világban és talán ez még nehezebb és rosszabb.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Az univerzum teljes tartalmának a 95 százalékát a sötét anyag és sötét energia teszi ki. Mindazt amit látunk és érzékelünk az csak a maradék 5 százalék. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy lehet rossz univerzumban élünk?
Tisztelettel Iblisz