Ha eljönne hozzád, mint kedves barát,
Fogadd lelkedbe gyógyír gyanánt.
Mint értékes kincsed, féltőn szeressed,
Hallgasd a józan, beszélő csendet.
Ha a scend, mely hozzád szegődött,
Lelkedbe mérgező fullánkot ereszt,
Szeretnéd lerázni, mint nyomasztó nyűgöt,
Mert érzed, hogy megöl, mint nehéz kereszt.
8 hozzászólás
Szerintem e két ellentétes versszak eygszerűen zseniális. Üdv Samu
Szép és jól sikerült vers.
Köszönöm, hogy olvastátok, örülök, hogy tetszett! Katalin
Kedves Katalin!
Szép a versed, de nekem valahogy hiányérzetem van, mintha várnám a folytatást…
Üdv: Borostyán
Kedves Borstyán! Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel, nagy örömet szereztél látogatásoddal és értékeléseddel. Köszönöm. Ami a vers folytatását illeti, én szerettem volna még egy szakasznyit hozzátenni, de egyszerűen itt lezárult bennem. Csak azt akartam üzenni a verssel, hogy a csend lehet gyógyír is, ha óhajtjuk és vágyunk rá, de ha akaratunk ellenére telepszik ránk, akkor kóros hatása is lehet lelkivilágunkra.
Szeretettel üdvözöllek, és sok sikert kívánok írói tevékenységedben. Katalin
Ellentétek valóban a két versszak, de ez így tökéletes, szerintem. Valahogy az első szimpatikusabb számomra, ezzel jobban tudok azonosulni, persz ez nem jelenti azt, hogy a másik végletet nem ismerném.
Nagyon tetszika versecskéd, s a kép is remekül illik hozzá. Szóval gartulálok hozzá.
üdv,eszkimo.
Kedves eszkimo! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. A két versszak közti ellentét arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha a csend váratlan vendég, rád telepszik, megölheti a lelked,
pláne, ha sokáid tart. Így van? Nem az önként vállalt csend, hanem az, amelyik egyedülléttel, magányossággal párosul. Nagyon örülök a hozzáfűzött véleményednek. Köszönöm! Katalin
Kedves Virágének (nagyon tetszik az írói álneved:)!
Mindig elolvasom a csendről szóló verseket, mert igazán érdekel, kinek, mit jelent. Te is érdekes szemszögből fogtad meg, tetszett az ellentét!
Üdv: Áfonya