Mi lenne ha virágod lennék,
Ékesítem lelked kertjét.
Mi lenne, ha szavad lennék,
Értenéd a szavak színét.
Mi lenne, ha lábad lennék,
Körbe futnám az ég kékjét.
Mi lenne ha szíved lennék,
Szeretnék csak szeretnék.
Mi lenne, ha csended lennék,
Némaságodba merülnék csak merülnék.
Mi lenne, ha remény lennék,
Kapaszkodnék- kapaszkodnék.
Mi lenne, ha csak szeretnél,
Emberebb ember lennél.
Mi lenne, ha csak hangtalan,
Simogatni lelked zajtalan.
Szerző: Máthé Rozália roszka
5 hozzászólás
Kedves Rose Logan!
Nagyon szépen csengenek a
´A csend hangjai´!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen
A szerelmes ember akár a csillagot is lehozná az égből, feladná az életét, egyéniségét, belebújna a másik szívébe, lelkébe és természetesen mindent megtenne érte. Ismerős érzés, de sajnos, vagy szerencsére, idővel visszatér az ész, talán a csalódás hozza vissza, vagy csupán az idő, és akkor már más színben látja a világot, benne a szerelme tárgyát is.
A versed egyébként nagyon szép, őszinte, tiszta.
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
De nem szerelemről szól bocsánat
Igazán köszönöm szépen